OCR
Színházi , átállítás" — a pesti magánszínházi mező önszabályozó... s 221 az aznapi előadás biztosítása érdekében esetleg percek alatt kell megfelelő megoldást találni, mégpedig a színház társulatán kívül. 4. Nincs tisztázva a színház vállalkozó igazgatójának helyzete. A törvény (2. paragrafus b. pont) »szinmiivészeti és filmmüveszeti ügykezelök«-röl intézkedik, ami alatt nyilván a színházak szerződtetett művészeti vezetőjét kell érteni, mert a 2. paragrafus utolsó bekezdése azt mondja, hogy ilyenekül »csak azt szabad alkalmazni«, aki a Kamara tagja. Ebből azt következtetjiik, hogy a törvény, miként a gazdasági élet egyéb területein működő vállalatoknál (8. paragrafus), úgy a színháznál is, a vállalkozó igazgató személyét különválasztja, mert hiszen ő alkalmazottnak nem tekinthető. De egyébként is, a helyes színházvezetés, a rend és fegyelem érdekében feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a színigazgatók, mint munkaadók ne legyenek a munkavállalókkal egy testületben, ahol már csak elenyésző numerikus kisebbségük révén is, lehetetlen helyzetben lennének. Segíthetne itt az a rendelkezés, hogy ha az igazgató egyébként kamarai tag is volna, úgy ez a tagsága az igazgatói működésének tartama alatt szüneteltessék. Mivel az állami színházak igazgatói és művészei is Kamara tagok lesznek, az ottani fegyelem szempontjából is fontos ez a kérdés. A színháznyitási engedélyek kiadásánál az arra illetékes hatóság (kultuszminisztérium, főváros, vidéki városok vezetősége) amúgy is megvizsgálja a folyamodó személyi körülményeit, megbízhatóságát. A színháznyitási engedély feltételeiben mindazok a szempontok is kiköthetők és biztosíthatók, amiket a hatóságok jónak és szükségesnek tartanak, - minthogy ezt mindig meg is teszik. 5. A kamarai tagfelvétel kérdésénél tisztelettel kérjük annak a szempontnak figyelembevételét, hogy amennyiben az illetők megfelelnek a tagság feltételeinek, elsősorban a színházak szerződtetett tagjai legyenek felveendők a Kamara tagjai közé. Ezzel elkerülhető lenne az a lehetőség, hogy a szerződés nélkül maradt színészeknek a kamarai 2096-os arányszám terhére történő felvétele a kombattáns, a színházak kötelékében működő tagok felvételét akadályozza meg. Ugyanennél a kérdésnél bátrak vagyunk rámutatni arra, hogy a színészet mindig szabad művészi pálya volt, ahol nem a diploma, hanem elsősorban a tehetség dominált és tört utat magának. A snemzet napszámosaix, a régi nagy színészek, de újabban is Jászai Mari, Blaha Lujza, Újházy Ede, Hegedűs Gyula stb. nem is végeztek színiiskolát. Környey Béláról tudjuk, hogy egyszerű iparossegéd volt, nem szólva Saljapinról, aki zsákhordóból lett a világ egyik legelső énekművésze. Nem akarjuk lebecsülni az iskolai diplomát, de önmagában talán mégse ez döntse el a felvételt. Amennyiben pedig a Kamara megalakulása előtti első tagfelvételt az érdekeltek végeznék, úgy ezt paritásos zsűri útján tartandók igazságosnak, amiben a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete és a Budapesti Színigazgatók