OCR
216 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége Önkéntes engedményt, az állástalan színészeket segítő pénzügyi támogatást vár a színigazgatóktól: , a pótfillérek szedését vezessük be. [...] Azt hiszem, a színigazgatók meg fogják hozni ezt az áldozatot."? Roboz a paritást kéri számon: , Azt látom helyesnek, hogy a szerződésben nem lévők segítésére a színészek is áldozzanak." Az ellenállásra a miniszteri biztos ijesztő, a szinházi emberek , megrostálását" előlegező mondattal reagál: , Azért is igyekeztem, hogy a színésztársadalmat megszabadítsuk a nem odavaló tagoktól. Rohamosan felére, negyedére fog leszállni egy-két hónapon belül az ilyenek száma." Másik aggodalomra okot adó megnyilvánulása, hogy rendre a vidéki színházakat állítja követendő példaként a pestiek elé. Ezek más struktúrában, állandó finanszírozási válságban működtek, művészi és kulturális hatásuk messze elmaradt a pesti magánszínházakétól. Roboz jelzi is, hogy szabályozásuknak különböznie kell: , Elvégre Budapestet nem lehet a vidék szemével nézni, ahol minimális adminisztrációról és bevételről van szó. Hiszen, ha egy vidéki színház háromszáz pengőt vesz be, kitűzi a lobogókat. Budapesti színház háromszáz pengőből a fűtést, világítást sem tudja kifizetni. Akárhány színház, ha kinyitja a kaput, aznapra már ezer pengő költsége van."§ A BSZINSZ által a tárgyaláson újból felvetett tizenkét hónapos színészszerződés igénye felbosszantja a mindig udvarias Robozt: , Tárgyalás alapja sem lehet, annyira abszurdum. Mintha egész Magyarországon meg akarnók szüntetni a munkanélküliséget."" Antalfia újra a szociális fejlődés változó irányára hivatkozik, előlegezve az 1945, de főleg 1949 utáni, a , tőkés munkaadókkal" szemben a munkavállalók érdekeire hivatkozó állami intézkedések logikáját. A BSZSZ a szokatlan hangnemű egyeztetés utáni napon, május 11én tartja éves közgyűlését. Az újra elnökké választott Roboz azt ígéri, hogy az eddigi szellemben vezeti tovább a szövetséget. Csak zárómondatai érzékeltetnek némi bizonytalanságot: , Kérjük az igen tisztelt Tagtársak támogatását és kérem, hogy tartsuk meg a jövőben is a kellő kollegiális együttérzést. Sajnos a viszonyok olyanok, hogy másképp nem is lehetne üdvös eredményeket elérni." A színészek 1937/1938-as szerződése ügyében vegyes bizottsági ülések sora következik. Végül az igazgatók némely kérdésekben engedni kénysze3 Uo. 34 Uo. 5 Uo. 3 Uo. 7 Uo. 3 OSZKSZT Irattär BSZSZ iratai 225/2974.