OCR
206 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége A BSZSZ-tisztikar mint elitcsoport Hegedűs Tibor, a Vígszínház rendezője 1942-ben megjelent A színész, a színpad és a hangosfilm című kötetében a színigazgatói mesterséget is jellemezte. Érzékeny téma volt ez akkoriban, hiszen a BSZSZ működése a Kamara 1939es megalakulásával - legalábbis a nyilvánosság számára - megszűnt. Végrehajtó bizottságának a pesti teátrumokat a korábbi évtized(ek)ben irányító tagjai a zsidótörvények korlátozásai miatt nem nyertek koncessziót. Hegedűs e válsághelyzetben világít rá a színigazgatói lét összefonódó üzleti és alkotói aspektusaira: , Gyűlölt és kigúnyolt, dicsért és imádott, állandóan a sikert lesi. [...] győztes vagy legyőzött, aszerint, hogy milyenek a bevételei. A Kritika előtt ül Ő... jobbján az Esztétika, balján a Kereskedelem... De semmiféle mesterségben nem olyan sokoldalú az ellentmondó lelki kettőzöttség, mint nála, aki: [...] szükség szerint bankár vagy uzsorás, könnyelmű vagy fösvény, munkatársainak művészetkedvelő mecénása, de egyben könyvelője is, aki néha uzsorakamatra ad előleget. Őt ráncigálja a Színészek Testülete, a Színpadi Szerzők Egyesülete, az adóhivatal, a cenzúra, a tűzoltó, a rendőrség [...] A színigazgatás, ... ha jobban átgondoljuk, nem is mesterség, hanem elhivatottság! Foglalkozása meghatározhatatlan! Nevelni se lehet rá embereket!" Hegedűs figyelmezteti az ún. , keresztény átállítás" után Pesten koncessziót nyert új színházvezetőket: , ha egy embert, aki színházat igazgat, nem érintett meg a színházművészet különös elhivatottsága [...] abból katasztrófa származhatik, nemcsak az egyénre, de a színházra is, amit vezet, sőt az egész drámai művészetre!" A továbbiakban egy olyan csoporttal foglalkozom, melynek tagjait áthatotta a színházvezetés iránti szenvedély. A BSZSZ-tisztikar, ahogy az alábbi táblázatból is kitűnik, eléggé azonos személyi körből rekrutálódott. (Már ez is táplálhatott irántuk ellenszenvet, például a Kamara vezetősége irányából.) ; — Hegedűs Tibor: A színész, a színpad és a hangosfilm, Budapest, Hindy András Könyvkiadó, 1942, 147. 4. Uo., 148.