Oldal 206 [206]
OCR
Színházi , átállítás" - a pesti magánszínházi mező önszabályozó... e 205 zal, hogy a fővárosi színházi életet jórészt az ő üzleti és esetleg művészi törekvéseik határozták meg. Ők voltak ugyanis (jó esetben) képesek kikalkulálni egy állami támogatás nélkül is hosszabb távon életképes pénzügyi működési modellt. Szerepük elemzése azért is időszerű, mert Budapesten - az állami és önkormányzati fenntartású színházak máig tartó dominanciája mellett — újra több magánszínház alakult, így megjelentek a vállalkozó színigazgatók. Másik, a színigazgatói érdekvédelem kutatásának relevanciáját jelző tény: 1999-ben Léner Péter vezetésével tevékenykedni kezdett a Budapesti Színigazgatók Egyesülete." (Tudomásom szerint ez az egyesület már nem aktív.) Mivel azonban korábban Bécsben, Párizsban és New Yorkban is működött/ működik városi magánszínházi igazgatókat tömörítő érdekvédelmi szövetség, összehasonlító kutatásra is mód nyílna e területen. A címben jelzett kérdés vizsgálatára ráadásul egy páratlan, 1945 után megsemmisültnek hitt, terjedelmes forrás áll rendelkezésre. A BSZSZ irattárát az OSZK Színháztörténeti Tára őrzi. A dolgozatban a fővárosi színigazgatói elitváltás (BSZSZ kontra Kamara) kísérletének színigazgatói olvasatára: székesfővárosi és minisztériumi döntéshozókhoz fűződő (érzelmi) viszonyuk átalakulására koncentrálok. Az értekezletek, összes ülések, rendes és rendkívüli közgyűlések jegyzőkönyvei, a hatóságokhoz címzett kérvények, befolyásos hatósági személyeknek küldött nem hivatalos levelek értelmezésekor persze figyelembe veendő, hogy a BSZSZ végrehajtó bizottságának tagjai egymásnak is üzleti konkurensei voltak. Így jegyzőkönyvben rögzített állásfoglalásaik őszintesége feltehetőleg csak bizonyos szférákra korlátozódott. Zárásként utalok majd a Kamarának a BSZSZ-tisztikarral kapcsolatos megnyilvánulásaira, a Magyar Színészetben, a Kamara színművészeti főosztályának hivatalos közlönyében publikált dokumentumokra támaszkodva. Feltételezem ugyanis, hogy a BSZSZ - Kamara által feltűnően ambicionált - , trónfosztása" egy a vidéki színházakból, illetve a korábban irányító pozícióhoz nem jutottak köréből kiinduló elitváltási kísérlet volt. Ennek felvetése azért is releváns, mert a Kamara megalakulása, illetve a színházak 1949-1950-es államosítása után a budapesti színigazgatói kar szinte teljesen kicserélődött. Ma már nem működik ez az állami és fővárosi fenntartású színházak igazgatóit tömörítő egyesület. A végrehajtó bizottság tagjai voltak: Jordán Tamás, Kerényi Imre, Marton László, Meczner János és Zsámbéki Gábor. Léner könyvében így jellemezte a BSZSZ-hez sok ponton hasonló tevékenységüket: , A Budapesti Színigazgatók Egyesülete hasznosan, sokszor harcosan és bátran védte a főváros színházi életét. Ez a tízegynéhány ember nem az egzisztenciája védelmében szövetkezett. Mögöttünk társulatok voltak, több száz ember, akikért harcoltunk. Persze adódtak nézeteltérések, ellenszenvek - de azért rokonszenvek is -, mint az emberek között bárhol, de végül is mindenki megtalálta a maga személyes stratégiáját, okát az együttműködésre. Adatokat küldtünk egymásnak a műsortervről, kiállítási költségekről, szerződtetési formákról, társulati változásokról, minimális és maximális gázsikról, folyamatosan konzultáltunk egymással." Léner Péter: Volt egyszer egy színház. A József Attila Színház utolsó két évtizede. Budapest, Corvina Kiadó Kft, 2013, 84.
