Oldal 205 [205]
OCR
SZÍNHÁZI ,, ATALLITAS” A PESTI MAGANSZINHAZI MEZO ONSZABALYOZO MUKODESI MODELLJENEK VALSAGA (1936-1944) Miként reprezentálódik a Budapesti Színigazgatók Szövetségének pozícióvesztése a fővárosi magánszínházak irányítóit tömörítő szervezet iratanyagában? A , tisztikar" tagjai milyen akciókkal és érzelmekkel reagáltak a bel- és külpolitikai térből, a hatóságoktól, majd a Színművészeti és Filmművészeti Kamarától érkező azon jelekre, melyek a pesti színházi életben addig betöltött vezető szerepük gyengülését kommunikálták? Nem feltételezem, hogy a szövetség fölötti állami kontrollt célzó intézkedések, utóbb a zsidótörvények, vagy a Színművészeti és Filmművészet Kamara által inspirált szabályozások automatikusan képesek lettek volna átrajzolni a pesti magánszínházi mező erőviszonyait. Épp e korlátozások színigazgatók általi recepciójára, ellenállásuk eszközeire koncentrálok. Elsősorban annak a több évtizedes kapcsolatnak az (érzelmi) dinamikáját vizsgálom, mely e válságidőszakban rajzolható ki a Budapesti Színigazgatók Szövetsége (a továbbiakban BSZSZ) vezetősége és az állami, illetve székesfővárosi hatóságok képviselői között. Feltételezésem szerint e két elitcsoport tagjait összefűző kapcsolathálók bizonyos ideig gátolták, hogy a fővárosi színházi irányítást magához vonni törekvő Színművészeti és Filmművészeti Kamara (a továbbiakban Kamara) hangadóinak ideológiai és pozíciófoglaló céljai érvényesülhessenek. Felmerül a kérdés, hogy a BSZSZ pozícióvesztése milyen színházkutatási trend keretében értelmezhető. Egyszerre művészi és társadalmi intézményként a színház vizsgálati módszerek sokaságával rendelkezik. Csak a történeti jellegűekre koncentrálva: a nosztalgikus memoárok mellett a pozitivista forrásközlések jellemzők, de a szektorszemléletű vizsgálatokból gyakran hiányzik a társadalom- vagy kultúrtörténeti kérdésfeltevés. A színigazgatás mint téma magyarországi elhanyagoltságát magyarázza, hogy 1949-es államosításuk után a színházak fenntartását és felügyeletét az állam vonta magához, így a meghaladottnak vélt magánszínházi formában működő menedzser (nem rendező, nem színész) igazgatók elfelejtődtek." Ideje pedig számot vetni az: — Kivétel a 2016-ban megjelent Veszedelmes polgár: Bárdos Artúr pályaképe című kötet, mely a színigazgatóként a BSZSZ vezetőségében is aktív, de rendezőként és színész-felfedezőként talán még jelentősebb Bárdos Artúr pályájának 1938-1974-es időszakát mutatja be. Gajdó Tamás 2002-ben már publikált egy kötetet Bárdos pályájának korábbi szakaszáról Az új színpad művészete. Bárdos Artúr pályaképe, 1900-1938 címmel.
