OCR
Akciötipusok, beszedmödok » 175 Ottó, Juh] Marcel; Új Színház: Upor József; Városi Színház: Sebestyén Géza, majd Ferenczy Károly; Király Színház: Lázár Ödön) vált fizetésképtelenné vagy szűnt meg. Betarthatónak bizonyuló, válságot ellensúlyozó intézkedést a BSZSZ csak a gázsimaximum ügyében hozott. Ugyanakkor az, hogy az új vállalkozások szövetségbe lépését erővel kellett kikényszerítenie, jelzi: 1930ra már nem tűnt a fővárosi színpadi vállalkozások számára igazán hatékony érdekvédőnek. Általában is, a stagnáló termelékenységű szolgáltatásként működő színház egyre kevésbé bírta a versenyt az új, konkurens szórakoztató iparággal, a hangosfilmmel. A színészmunkanélküliség szempontjából sem biztatóbb a kép: az 1931-ben beinduló magyar nyelvű hangosfilmgyártás - a korabeli remények ellenére -— nem tudta felszívni a munkanélkülieket, hiszen kis létszámú, majdhogynem állandó sztár-színészgárdára épített. Az ismétlődően megszorításokat, protekcionizmust, a konkurencia kiiktatását sürgető BSZSZ-beszédmódokat és a végletesen behatároltnak tűnő magánszínházi működési alternatívákat látva, részben érthetővé válik az az 1945 után a nyilvánosságban is megjelenő radikális baloldali értelmiségi attitűd, mely az akkor induló Színház című lapotis jellemzi. Alábbi programadó cikkében a főszerkesztő, a későbbi színháztörténész Staud Géza az alakuló új, formailag még többpárti demokratikus rendszertől az üzleti színházi modelltől eltérő forma megvalósítását várja el, és a BSZSZ által mindig elvetett állami beavatkozást igényel. , Magasabb szempontú színházpolitikát várunk az illetékes szervektől. Művészi műsorpolitikát követelünk a színigazgatóktól és a legmélyebb lelkiismeretességet kérjük a színészektől. A türelmi idő lejárt." A már a szovjet befolyás növekedését is jelző követelés az államosításban látta azt az eszközt, mely lehetővé teszi a művészi igényű produkciók dominanciáját. Nem vetett azonban számot a színház politikai propagandaeszközzé degradálódásának a Rákosi-korszakban valósnak bizonyuló veszélyével. 76 Staud Géza: Letelt a türelmi idő, Színház, I. évfolyam, 1945. 3. 11.