Seite 169 [169]
OCR
168 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége tudja a legjobban, hogy hol szorít a bocskor."" Szász szerint a kisüzemek vezetői a nagy színházakénál időnként szociálisabb szemlélettel képviselik munkavállalóik érdekeit. , Hiszen egyedül a kis Jókai Színház az, egész Magyarországon, amely 12 havi megszakítás nélküli szerződést ad, s amely, kis üzem volta dacára, 40 családot tart el egész évben."? Szász a gazdasági érdekvédelem szempontjából elsősorban azt nehezményezi, hogy a BSZSZ nem képes betartatni a kollektív szerződés azon pontját, hogy a BSZINSZ tagjai csak BSZSZ-tag színháznál játszhatnak. Szerinte a színházszerű vállalkozások (Steinhardt, Bethlen-téri Színpad, Műszínkör, Feld Színház stb.) egész sora van a színigazgatók kötelékén kívül és a , hajuk szála sem görbült meg, sőt vígan játszanak ottan a Színészszövetség tagjai." Ez a szövetségen kívüli szféra elsősorban a kisüzemek konkurenciája volt, és a BSZSZ nem bizonyult hatékony érdekvédőnek a Jókai Színház szempontjából. Szövetségek közötti konfliktusok A feszültség a gazdasági válság időszakában nemcsak a BSZSZ-en belül, hanem a BSZINSZ-szel való, korábban a felszínen kollegiális viszonyban is érzékelhető volt. Bár a tárgyalásokat általában vezető Roboz Imre és dr. Molnár Dezső - mindketten a fővárosi üzleti elit képviselői - mindig kompromisszumra törekedtek, az eszmecserék vagy levelek hangneme időnként nemcsak tárgyalástechnikai okok miatt vált érdessé. Tőkeerőben, hatalmi helyzetben, társadalmi kapcsolatokban a színigazgatók voltak erősebbek. Ennek ellenére, a korábbi időszak tárgyalásain általában a színészek jelentek meg számonkérő pozícióban. Hol az elmaradt gázsik kifizetését, hol a szociális vívmányok betartását kérték számon igazgatóikon. 1932-ben azonban a színigazgatók, Szász kritikáját utólag meghallgatva, kezdték keményen számonkérni a BSZINSZ-en a kollektív megállapodás azon pontja betartását, mely szerint a színészszövetség tagjai csak BSZSZ-ben tag színházakban léphetnek fel. Ezzel a kampányszerű fellépéssel a szövetségen kívüli szórakoztató vállalkozásokat akarták a BSZSZ-be való belépésre sarkallni. Ezáltal tagdíjfizetővé, és a kollektív szerződésen alapuló magánszínházi szektor közös döntéseinek kényszerű betartójává kívánták tenni őket. További cél volt, hogy ezekre a vállalkozásokra is vonatkozzanak a BSZSZ-tagokra kötelező közterhek, hogy a versenyfeltételek egyenlőek legyenek. 5 OSZK SZT Irattär BSZSZ iratai 215/2196. ” Uo. 3 Uo.
