Seite 160 [160]
OCR
Akciótípusok, beszédmódok e 159 lehet a saját szövetséggel szemben való felelősség folytán." További nehéz tárgyalások vezettek az új szövetségközi megállapodás megkötéséhez, melyben volt egy kilenc, és egy tíz hónapra szóló szerződéstípus, tehát ez a vita is kompromisszummal zárult. Utólagos szerződésrevízió A gazdasági válság jelei 1931 nyarától lettek nyilvánvalóak. De a mindig keményen fogalmazó üzletember-színigazgató, Wertheimer Elemér már a január 6-i összes ülésen javasolja a színészekkel kötött szerződések utólagos revízióját." A helyzetet vis maior-ként írja le: , Amikor a szerződéseket megkötöttük, nem tudtuk elképzelni, hogy a karácsonyi előadásokra, Szilveszter második előadására nem lesz telt ház, azt sem képzeltük, hogy az állam redukálja a fizetéseket, hogy nekünk le kell mennünk a helyárakkal. Csupa nóvum előtt állunk és le kell vonnunk a konzekvenciákat." A demokratikus formákat betartó, de az elitek háttéregyeztetésének módszerét sem megvető Roboz Imre felajánlja, hogy a színészszövetség reakcióit kipuhatolandó, diszkrét formában érintkezésbe lép egy-két ottani vezető taggal. A szerződések revíziójának ötlete azonban csak az április 25-i összes ülésen, az új szövetségközi megállapodással kapcsolatban bukkan fel újra." Roboz szerint ebbe bele kellene venni egy, a gázsik revízióját a szezon folyamán is lehetővé tevő passzust. Az új színi évad kezdetén, 1931. szeptember 30-án a BSZSZ vezetősége a nyár végi országos pénzügyi, politikai krízis hatására válsággyűlést tart. Ezen Lázár Ödön, a Király Színház mindig látványos gesztusokra hajló, nem túl konstruktív igazgatója azt javasolja, hogy a , színházak beszéljenek össze, szombaton és vasárnapon kívül mindegyik színház csak egy napon játszszék", vagy alakuljanak konzorciummá." Utóbbi ötletet az igazgatók nem támogatják, ahogy a színházbezárást sem. A szerződések revízióját (fizetéscsökkentés) inkább szeretnék, de a megvalósítás módja és a mérték kétséges. 5 OSZK SZT Irattár BSZSZ iratai 214/2070. “4 Wertheimer Elemér (1898-1967) Az Andrassy úti Színház tulajdonos-igazgatója, illetve 1929-től Marton Sándorral, Heltai Jenővel és Bródy Pállal a Belvárosi Színház egyik bérlője. 5 OSZK SZT Irattar BSZSZ iratai 215/2144. 1 OSZK SZT Irattar BSZSZ iratai 215/2194. ” — Bródy István igazgató így írja le ezt a vidéki színjátszásban gyakori format: , Nem tudtam fizetni a tagokat és így kénytelen voltam a vezetést átengedni a konzorciumnak. Nem mindenki tudja, mi egy színházi konzorcium, hát elmondom. Valami szükséges rossz. Átmenet az élő színházból - a bukásba. Még nem mondott le jogairól az igazgató, csak ideiglenesen ruházza át a tagokra. Az ilyen konzorciumokból csak nagy ritkán kerül vissza a színház a direktor kezébe." Bródy István: Mindenki benne van. Egy színigazgató naplójából, Budapest, Sárik-Nyomda, 1937, 74.
