OCR
140 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége A színházüzemben rejlő jelentős profitlehetőségre utalt egy kozmopolita szórakoztatóipari üzleti modell átvétele is, nevezetesen, hogy 1918. május 28-án megalakult az Unió Színházüzemi és Színházépítő Részvénytársaság, mely a Broadwayn akkor már domináns trösztök mintájára hat fővárosi színházat (Király, Magyar, Andrássy úti, Belvárosi, Blaha Lujza) működtetett közös irányítás alatt. A repertoárokban a szórakoztató produkciók domináltak, a potenciális közönség azonban frusztrält es dühös volt, a városlakók az áruhiánytól, jegyrendszertől legyengültek, a frontról tömegesen hazatérő katonák vereségtől demoralizáltak. Az 1918 nyarától 1919 elejéig tartó, majd 1920-ban újra fellángoló , spanyoljárvány" miatt a pesti színházak bezáratásának igénye többször is felmerült. A hezitálás összefüggött a járvány veszélyességének eltagadására irányuló politikusi szándékokkal, és a váratlan fordulatokkal teli belpolitikai helyzettel. Bódy Tivadar polgármester végül elrendelte a színházak 1918. október 21-től november 4-ig tartó bezárását. Az intézkedést azonban az újonnan kinevezett miniszterelnök, Károlyi Mihály október 31-én hatályon kívül helyezte. A magánszínházak igazgatóinak, bérlőinek viszonyát az előadások tiltásához meghatározta, hogy a konjunktúrában a polgármesteri rendelet ellenkezett üzleti érdekeikkel. A szakma reakcióit vizsgálva azonban feltűnik, hogy a nyilvánosságban a budapesti színészek színházzárás elleni érvelése erősebben hallatszik, mint a fővárosi igazgatóké. Ennek oka lehet, hogy a színészek rendszerint a sajtóban, szakmai érdekvédelmi szervezetük, a Budapesti Színészek Szövetsége közleményeiben is nyomatékosították álláspontjukat. A háború alatti életszínvonal-csökkenés következtében felerősödött érdekvédelmi aktivitás eredményeként 1917 februárjában létrejött szerveződésük megalakulásának előzményeként egy szénhiány miatt elrendelt színházzárás terve szolgált. Ettől a színészek megrettentek, , mi történnék akkor, ha a színházigazgatók a játszási tilalom tartama alatt nem fizetnék tagjaikat."? Hegedűs Gyula, a Vígszínház művésze már korábban is sürgette egy fővárosi érdekvédelmi szervezet megalapítását, a vidéken működő színészekétől eltérő munkahelyi problémáik és jelentős létszámuk okán. »Az Orszdgos Szinészegyesiilet, mint ismeretes, az ország összes színészeit tömörítette nagy erkölcsi szervezetté, amely különösen humanitárius működésével szolgálja a magyar színészet érdekeit. A színészegyesület azonban, melynek kebelébe az ország összes művészei tartoznak, nem lehet tekintettel a fővárosi színészek speciális érdekeire, és így az idők folyamán a fővárosi színészek, akik leginkább érzik e minden irányban igényeiknek megfelelő 2 N. N.: Budapesti Színészek Egyesülete, Színházi Élet, VI. évfolyam, 1917. 9. szám. 10.