OCR
122 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata kerének esélyeit. Mindezt akkor, mikor a kép és a szöveg összefüggésének és arányainak alakulását illetően a hangosfilm még kísérleti stádiumban volt. Mindketten úgy vélték, hogy a sztori, illetve az azt összefoglaló szinopszis képvisel értéket. A feldolgozás művészi nyelvének problémájával ritkán foglalkoztak leveleikben. Az árukontextusban, amelyben mindketten működtek, a siker üzleti sikert jelentett, melynek csak esélyeit lehet jelezni. Ennek felmérésére tartotta alkalmasnak a Paramount Robozt. Mit mondanak értékelései az 1930-as évek pesti színházi kínálatáról, és miként reprezentálják a kereskedelmi színházi olvasatot? Mivel minden új magyar premierről írnia kellett, maga a témaválasztás nem orientál. A Paramount Roboz tevékenysége révén tehát napi szinten tájékozott volt az állami támogatásból működő Nemzeti Színház, a bukások sorát produkáló Bethlentéri Színpad, és a revüket bemutató Royal Orfeum programját illetően is. Roboz leveleiből, a gyakran a színházak által fizetett reklámízű kommiinikéket közlő színházi lapokétól eltérő, kereskedelmi színházi szempontú alternatív színháztörténet rajzolódik ki. Izgalmas téma lehetne a darabokat, előadásokat értékelő jelzők vizsgálata vagy a filmes esélyeket mutató szerzők listája - ehhez azonban az összes szinopszisra kiterjedő felmérésre lenne szükség. Most csak néhány tendencia jelzésére vállalkozhatok. Roboz a formai újításokat, a színházi nyelvi kísérleteket ingerülten utasította el. Kóbor Tamás Hat hónapját ,valészinütlennek”, ,tülbeszéltnek” és ,porosnak” nevezte. A népi írók darabjaihoz, például Kodolányi Földindulásához való viszonya távolságtartó volt. Elismerte, hogy erős dráma, jó színpadi hatásokkal, de témája miatt Magyarországon kívül szerinte nem tarthat számot érdeklődésre. Lakatos László Édes Anna-adaptációját, melyet a jeles színpadi szerző Kosztolányi Dezső regényéből készített, ugyanakkor javasolta külföldi színpadra. Filmre azért nem, mert helyszínváltozásokra a színpadi változat alig ad lehetőséget. A levelezés során Roboz és Farley, tehát a forrás- és célkultúra értékrendszere közeledett. Roboz kezdte amerikai filmes szemmel nézni a pesti darabokat. László Aladár A csodagyermek című, feltehetőleg nem az örökkévalóságnak szánt termékének lekötését például azért ajánlotta, mert a belőle készített film lehetőséget adna egy Menuhinhoz hasonló ifjú hegedűvirtuóz szerepeltetésére. A Vígszínház háziszerzőinek, például Lengyel Menyhértnek a darabjait általában kicsit túldicsérte, annak ellenére, hogy az 1910-es években világszerte játszott író ekkor már nem volt annyira népszerű. Ugyanez a helyzet Molnár Ferenccel, akinek Harmónia című művéről elismerően írt, bár megjegyezte, hogy a filmverzió csak egy szűkebb értelmiségi közönség előtt számíthatna sikerre. További hátrány szerinte, hogy a főszereplők középkorúak (a film nem adna tehát lehetőséget az aktuális ifjú filmsztárok sze