OCR
102 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata szekrényében rejtőzött.) Németh Antal - a pesti magánszínházi szférát és a Budapesti Színigazgatók Szövetsége addigi diktáló pozícióját megrengetö - gesztusänak egyik hatása az lett Schöpflin Aladár szerint, hogy „a magánszínházak ráeszméltek, hogy a színész mégiscsak fontos a színházban." A kereskedelmi színházakra jellemző rugalmas alkalmazkodást mutatja, hogy a Vígszínház az 1935-ös átszerződési hullám után azonnal megemeli Ladomerszky Margit addigi havi 272 pengős fizetését havi 400 pengőre. A Nemzeti Színházi sokkhatása volt az is, hogy ezt követően minden színésznőt jó előre, még az évad vége előtt írásban értesítettek arról, hogy: , van szerencsénk [...] az opciót ezennel gyakorolni és szerződésünket meghoszszabbítottnak kijelenteni."? A Nemzeti magánszínházi művészekkel való felfrissítése tehát áttételesen és némileg növelte a magánszínházi színészek és színésznők létbiztonságát. A színésznők igényei, feltételei Egyes színésznők azonban nem hatódtak meg attól, hogy kiszolgáltatottságuk valamelyest csökkent. Bulla Elma, egykori Reinhardt-színésznő elvi okokból tiltakozott a színház opciós joga ellen, makacsul és eredményesen. A vígszínházi színésznői hierarchiában elfoglalt helyét mutatja, hogy vele a vezérigazgató levelez, igen tiszteletteljes hangon. Bulla előadásonkénti 200 pengős, igen magas fellépti díjas szerződését, amit 1936. március 1-én kötött, az alábbi pontra hivatkozva kívánta felmondani: , Az igazgatóságnak joga van ezt a szerződést az új évad kezdete előtt, legkésőbb 1938. április 1-ig egy további évadra meghosszabbítottnak kijelenteni. Az így meghosszabbított szerződés joghatályát szerződött tag már most kifejezetten elismeri." Roboz levelében így érvel: , Ami viszont a 21/b. pontra /opció/ vonatkozó megjegyzését illeti, nagyon kérem, hogy annak hatálytalanítására irányuló kérését ejtse el. Ez nálunk elvi kérdés volt eddig és éppen a harmonikus együttműködés és barátság érdekében szeretném, ha nem kívánna ezen változtatni." A Vígszínház nem akar több olyan meglepetést, mint az 1935-ös átszerződési hullám. Bulla azonban válaszában leszögezi: , Nem áll módomban a kért opciót megadni. [...] Ez azonban nem jelenti azt, amennyiben az 1937-1938 évadban az általam remélt közös megelégedéssel tudunk együtt dolgozni, jo Taylor, John Russel: Roboz: a Painter’s Paradox. Lords Wood, David Messum Fine Art, 2005, 15. "s Pukanszkyné Kadar Jolan: A Nemzeti Szinhdz szdzéves torténete. Budapest, Magyar Torténelmi Társulat, 1940, 504. 3 Uo. 3 OSZKSZT Vígszínház iratai Irattár 374. 34 Uo.