Page 86 [86]
OCR
A darabhiány problémájának kezelése a Vígszínházban... + 85 Külföldi darabok lekötése A Vígszínházban 1930-ban az 5 magyar, felnőtteknek szóló darab mellett 6, míg 1931-ben a 7 hazai újdonság mellett 8 külföldi szerző tollából származó művet mutattak be. Ezek nyelvi, kulturális megoszlása (6 angol, 4 francia, 3 német) a kozmopolita színházi centrumokhoz való igazodás szándékát jelzi. Ez interkulturális problémákat is felvet, hiszen ahogy Pavis Színház a kultúrák határán című munkájában leszögezi: a fordításból eredő dilemmák a szinkron jelentésteremtő eszközök sokaságával ható színházban nem korlátozódnak a nyelvi szintre." A színpadon két kultúra kommunikál és/vagy konfrontálódik egymással a színész testén, valamint a saját kulturális hagyomány által kondicionált befogadáson keresztül. Egy előadásszöveg tehát egyszerre része a forrás- és a befogadó kultúrának, melyek között elengedhetetlen egyfajta mediáció. A fordítás a színházban olyan hermeneutikai aktus, mely a forrás-kultúra szövegének a befogadó kultúra általi interpretációját, a forrásszövegnek a befogadó nyelv és kultúra felé közelítését is jelenti. A fenti értelemben elsősorban a rendezőre háruló , fordítás" kihívásai mellett a külföldi darabok színrevitelét a nemzetközi darabkereskedelem technikai és pénzügyi eljárásai is meghatározták. A szövegkönyvek érkezhettek ajánlatként külföldi ügynökségektől vagy kiadóktól. A darabok lekötéséről gyorsan kellett dönteni, mert a sokszorosítás problémái miatt a német, francia vagy angol nyelvű szövegpéldányok visszaküldését a kiadó rendszerint sürgette. A színház külső és belső dramaturgjai tehát több nyelven is kompetensek voltak az esztétikai és teátrális érték, de elsősorban a színházhoz kapcsolódó befogadói elvárásokkal való összeegyeztethetőség gyors megítélésében. Szorító volt a konkurencia is, hiszen, ha a pesti sikert ígérő darabot másik fővárosi színház kötötte le, az közönséget vonhatott el a Vígszínháztól. Ugyanakkor a színház alkalmazott egy plusz biztonsági szűrőt is. Gyakran megvárta a párizsi, londoni, bécsi vagy berlini bemutatót, és csak a premierkritikák elolvasása után határozott a darab lekötéséről. (Ezt a kiadók által felkínált opciós jog révén tehette.) Ez a gyakorlat is arra utal, hogy a Vígszínház elsősorban a kortárs nagyvárosi kereskedelmi színházi sikermodellt kívánta követni. Eközben a színpadi ügynökségeknek és kiadóknak az volt az üzleti érdeke, hogy az általuk kezelt darabokat minél előbb, minél több régióban, minél több színház lekösse. Emiatt érzékelhető a színház és az ügynökségek levelezésében - a felszínen kollegiális tónus hátterében - némi feszültség is. A külföldi darabügynökségek szempontjából a Vígszínház bejáratott, fize3 Pavis, Patrice: Vers une spécificité de la traduction théatrale: La traduction intergestuelle et interculturelle, in Pavis, Patrice: Le theätre au croisement des cultures. Paris, José Corti, 1990, 141.
