Oldal 73 [73]
OCR
72 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata is tartó Fővárosi Operettszínház perek és perrel való fenyegetések közegében működött. Perben álltak korábbi sikerprimadonnájukkal, Biller Irénnel, illetve Palásthy Irénnel a Sally című amerikai musical eljátszására kötött szerződés meghiúsulása miatt. Komolyabb szakmai kihívást jelentett Bedőnek a bérbeadó Folyószámla Leszámítoló Bank Rt.-vel való folyamatos vita. Utóbbi igazgatótanácsának elnöke Pick József volt, akinek felesége az orfteumokat korábban birtokló Bálint Dezső örököseként jutott a két épülethez. Már az 1922-es nyitás előtt vita kerekedett bérbeadó és bérlő között, mert a Folyószámla Leszámítoló Bank Rt. képviselői látni akarták a Fővárosi Operettszínház Mascotte-tal kötött albérleti szerződését és a színház jegybevételeiről készült napi jelentéseket. A Fővárosi Színház Rt. persze efféle adatokat nem adott ki, de ezt jogilag támadhatatlan módon Bedőnek kellett megfogalmaznia. 1926-ban, a pénzügyi nehézségek idején Bedő ellenőrizte a színházi dolgozóknak szóló felmondólevelek szövegét. Ő vasalta ki a Fővárosi Operettszínháznak járó bérösszeget az albérlőtől, a Mascottként, majd Moulin Rougeként működő intézmény bérlőjétől, Keleti Hermanntól, aki állandó elmaradásban volt. Amint Blumenthal konstatálta, hogy a tetemes befektetésre, hosszú szériára, látványos megvalósításra épített Broadway-modell itt nem működőképes, pesti színházaiban - az európai színházi krízisre hivatkozva - , reorganizációs programot" hirdetett. Pénzügyi vesztesége szempontjából e megszorítások logikusak voltak. Ugyanakkor Blumenthal figyelmen kívül hagyta a pesti, társulati formájú, a Budapesti Színigazgatók és a Budapesti Színészek Szövetségének évente kötött kollektív szerződésére épülő működési formát. A radikális létszámcsökkentés, illetve a kilenc hónaposra lerövidített színész-szerződés ötletét az érintettek felháborodással utasították vissza. A Népszava a színészek osztályharcos indulatát ébresztgette: , Egészen bizonyos és érthető, hogy a színészek és az írók világában ez a terv megdöbbenést és fölháborodást kelt. De amilyen érthető ez, úgy kell megérteniök végre az érdekelt színészeknek és íróknak, hogy kapitalista vállalkozással állanak szemben. Ez alkalommal csak nyíltabban és így kíméletlenebbül nyilatkozik meg a tőkés kapzsiság, amely különben, ha leplezetten is, de megvolt eddig is. [...] A színészeknek és íróknak végre tudatára kell ébredniök annak, hogy a színházi vállalkozóval szemben ők is munkások, akik érdekeiket csak szolidaritással és elszántsággal védhetik meg." A 8 Órai Újság kifejezetten az amerikai bérlőt és az importműfajt, a revüt okolta a pénzügyi vészhelyzetért: 54 N.N.: Ben Blumenthal tervei, Népszava, 53. évfolyam, 1925. jünius 25. 12.
