Oldal 57 [57]
OCR
56 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata és dollárokban fizetik a magyarok szerzői jogdíját, ani magyar koronákba átszámítva igen kellemes összegeket eredményez." Végig két diskurzus volt érvényben Blumenthallal kapcsolatban: egy nyíltan ellenséges, és egy, a hazai színházi ipar tőkeszegénységére hivatkozó, megengedőbb. Az utóbbi képviselői a pesti színházi termékek (operettek, vígjátékok) USA-beli népszerűsítőjét is látták benne. Ennek a kulturális közvetítőszerepnek Blumenthal meg is felelt. Elsősorban a magyar fővárosba invitált - a nemzetközi színházi és filmipar krémjét képviselő - vendégei révén. Annak felmérésére, hogy a Broadway vagy Hollywood mércéjével mérve Blumenthal mennyire volt jelentős producer, az USA szórakoztatóipari újságjai - Moving Picture World, The Film Daily, Exhibitors’ Trade Review, Entertainment Herald, Motion Picture News, Variety - bizonyultak hasznos forrásnak. Az 1920-as évek első felében számos cikkben az amerikai filmipar érdekeit képviselő, a volt központi hatalmak szellemi termékeivel való kereskedelemre szakosodott, tekintélyes vállalkozóként jelenítették meg. Tudósítások sorában dokumentált üzleti útjai, kontinensek közti ingázása tankönyvszerűen illusztrálja Schweitzer tételét a Broadway és Hollywood transzatlanti térfoglalással megvalósuló üzleti technikáiról. A következőkben Blumenthal 1921-tól 1926-ig tartó, operettszínházi bérlői korszakából vizsgálok meg néhány elemet: az alapítás nehézségeit, a gyors siker összetevőit, illetve egy amerikai zenés színházi műfaj (a revü) átvételi kísérletének következményeit. A külföldi - mint fenyegetés Az új budapesti operettszínház tervével kapcsolatba hozható, általam fellelt első dokumentum Roboz Imre Bécsből 1920. augusztus 22-én, Kovács Jenő pesti ügyvédhez intézett levele. Ez arról a színháztörténetben eddig ismeretlen tényről tanúskodik, hogy Blumenthal már azelőtt fontolgatta a Fővárosi Orfeum kibérlését, mielőtt 1920. október 10-én megvette volna a Vígszínházat. „Ben megérkezett és a Pesten toltott napjainak dicsérete mellett megemlékezett azokról a tárgyalásokról is, amelyeket Veled a Fővárosi Orfeum ügyében folytatott. Megkért engem annak a közlésére, hogy utólag gondolkodva a dolog felett, elhatározta annak komoly nyélbeütését. Mondanom sem kell talán, hogy nem beszéltem le őt a dologról, sőt ellenkezőleg: megvalósulását 8 Herczeg Ferenc: Ellesett párbeszédek, Új Idők, 28. évfolyam, 1922. július 9. 25.
