Seite 54 [54]
OCR
TRANSZNACIONÁLIS HATÁSOK A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ KORAI KORSZAKÁBAN (1921-1926) Transatlantic Broadway című könyvében Marlis Schweitzer azt vizsgálja, hogy a színházi szórakoztatóipar miként globalizálódott a huszadik század első évtizedeiben és a Broadway működési modelljét kialakító producerek, színházi ügynökök hogyan működtették transznacionális hálózataikat.! E színházi termékek export-importjára szakosodott kulturális transzfer illusztrációjaként egy magyar emlékezetpolitikai paradoxonra kívánok rámutatni. A Fővárosi (ma Budapesti) Operettszínház a kétezres évek elejétől a magyar operettstílus megtestesítőjeként jelenítette meg magát; a színház vezetőinek kommunikációja, kitartó lobbizása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar operett 2013-ban elnyerte a Hungarikum védjegyet. Utóbbi , olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye."? Ezt a hagyományértelmezést árnyalandó a Fővárosi Operettszínház kozmopolita gyökereit vizsgálom: az amerikai tőke és az USA-ban honos management-módszerek hatását az alapításban és a korai működtetésben. Vizsgálatom középpontjában egy, az USA szórakoztatóipari hierarchiájában jelentős, de nem kiemelkedő, a pesti színházi működés szempontjából azonban meghatározó pénzember áll. Ben Blumenthalnak, a Fővárosi Operettszínház 1921-1926 közötti bérlőjének a pesti zenés színházi gyakorlattól eltérő módszereire, valamint az általa e vállalkozásába befektetett tőkének a pesti operettiparra gyakorolt hatására koncentrálok. Arra a kérdésre keresve a választ, hogy mennyire sikerült az amerikai zenés színházi működési elveket és ízlést a pesti operettkultúra közegében elfogadtatni. Az amerikai-magyar kulturális transzferrel kapcsolatban azért vizsgálom épp a ,pénzember"? szerepét, hogy rámutassak: a darablekötések finanszírozása, illetve a színpadi és filmes jogok birtoklása révén Blumenthal a magyar célkultúrában a szórakoztató zenés színházi kínálatot és esetleg az ízlést is befolyásolhatta. Bár nem került be a globális színháztörténetben jelentős szerepet játszó zenés színházi producereknek szentelt kötetbe, de hatása a két világháború közötti pesti magánszínházi mezőben meghatározó, fogadtatása ellentmondásos volt." Ráadásul szerepének vizsgálatához igen jók a forrásadottságok. 1920 októberétől ugyanis Blumenthal volt a Vígszínház tulajdo1 Schweitzer, 2015. > http://www. hungarikum.hu/hu/content/mik-azok-hungarikumok-o (utols6 letöltes: 2021. 03. 29.) 3 MacDonald, Laura—Everett, William A. (szerk.): The Palgrave Handbook of Musical Theatre Producers. New York, Palgrave Macmillan, 2017.
