OCR
42 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata »A színházi évad kezdete (augusztus 9.) éppen azon időre esett, midőn a mozgósítás legteljesebb folyamatában volt: a színházra nézve egészében kilátástalannak tűnt fel a helyzet. Bérlőink bejelentették, hogy a beállott háborús viszonyok daczára megnyitni és nyitva tartani hajlandók ugyan, de csak abban az esetben, ha azon nagy áldozatokhoz, melyeket ez tőlük igénybe vesz: társulatunk a bér méltányos mérséklésével hozzájárul." A részvénytársaság igazgatósága tehát az épületbérletért évente járó öszszegből 1914-re 22.835 koronát, 1915-re pedig 20.000 koronát, körülbelül a fizetendő bér egyharmadát engedte el a Faludi-családnak, azaz a bérlőtársaságnak. A Magyar Vígszínház Rt. közgyűlésén az igazgatótanács elnöke, dr. Wágner Géza 1915-ben még a háborúnak a színházakra gyakorolt, szerinte indokolatlanul nagy és indokolatlanul negatív hatását kárhoztatta: , lermészetes, hogy a művészetet is súlyosan - sőt talán a legsúlyosabban érte a háború, különösen kezdetben, amikor is a közönség teljesen passive viselkedett a színház iránt. Szerinte ez a magatartás indokolatlan volt. Nem kímélheti bírálatával e tekintetben a magas kormányt sem, mert azzal, hogy két első műintézetünket - a M. Kir. Operát és a Nemzeti Színházat - egész a közelmúlt időkig zárva tartotta, közönségünk tévhitét erősítette, távolmaradását nagyban előmozdította. Pedig a háború nem követeli azt, hogy rendes életmódunktól eltérjünk, megszorítanunk azt csak annyiban kell, amennyiben a háborúba-vonultak itthon-maradottjainak istápolása, anyagi támogatása szükségessé teszi." Az 1916. februári közgyűlésnek szóló igazgatósági jelentés azonban már változó trendről, stabilizálódó látogatottságról, sőt új - feltehetőleg a hadigazdaság nyújtotta meggazdagodási lehetőségeket kihasználó - közönségréteg feltűnéséről számol be. , Mert ezen rettenetes méreteket öltött küzdelem a maga kifejlettségében sajátságosan átalakító hatással volt úgy közönségünkre, mint színházunkra is. Amint a kárpáti világraszóló harczok 1915. év tavaszán a gorliczei áttörésben eredményes folytatást nyertek: a közönség egy új rétege - melyet a Vígszínház nem nevezhetett magáénak - mintha megkönnyebbült volna, és mintha a múltbeli mulasztásokért egyszerre kívánta volna magát kárpótolni, műintézetünket meglehetősen látogatni kezdte. Ez természetesen még OSZK SZT Irattár Vígszínház iratai 374, Gazdasági iratok, Igazgatósági jelentés a Magyar Vígszínház Rt. 1915. évi közgyűléshez. 7 OSZKSZTlrattár Vígszínház iratai 374, Gazdasági iratok, Magyar Vígszínház Rt. 1915. március 7-i 21. rendes közgyűlésének jegyzőkönyve.