Seite 41 [41]
OCR
SIKERRECEPT ÉS/VAGY HÁBORÚS INSPIRÁCIÓ: VÁLTOZÁSOK A VÍGSZÍNHÁZ REPERTOÁRPOLITIKÁJÁBAN (1916-1917) Ha a pesti magänszinhäzak 1916-1917-es előadáskínálatára vonatkozóan azt a kérdést tesszük fel, hogy abban az eszképizmust vagy a korábbi szórakoztató trendekkel való radikális szembefordulást reprezentáló társadalomkritikus előadások domináltak-e, azt találjuk, hogy nagy előnnyel az eszképizmus befogadói attitűdjét generáló produkciók nyertek. Ez a kereskedelmi színházi logikából is következik, de a feltörekvő magyar operett szintén hozzájárult e kiütéses győzelemhez. 1916-ban a Mágnás Miska sikersorozata dagasztotta a Király Színház bevételeit, Fedák Sári Marcsa szolgálója volt a közönségvonzó szenzáció. Csattanós, 155-ös szériát produkáló választ adott a konkurens Vígszínház a Három a kislánnyal.? Majd újra a Beöthy László által irányított Király Színház aratott a bécsi bemutató után egy évvel színre hozott Csárdáskirálynével.? Ez az operettvetélkedő hálás, a korabeli lapokban bőven taglalt színháztörténeti téma lehetne. A címben feltett kérdést — sikerrecept és/vagy háborús inspiráció - azonban inkább a színházi működéstan komplexebb szemszögéből, a produkciók előkészítésének fázisait is érintve kívánom megközelíteni. Eltérő forrástípusokat vizsgálva arra keresek választ, hogy miként hatott a háttérben zajló háború 1916-ra megváltozott percepciója a legtekintélyesebb pesti magánszínház, a Vígszínház repertoárjára, szerzőkhöz fűződő viszonyára. 1896-tól 1920-ig Faludi Gábor volt a bérlő, aki stabil hátteret biztosított Ditrói Mór rendező társulatépítő munkájához. A nézők és kritikusok is elismerték az ún. vígszínházi stílust, melyet összjáték és bizonyos fokú természetesség jellemzett. Az elegáns és szellemes színészek társalgási stílusa illett a Vígszínház , háziszerzőinek" kortárs, gyakran a pesti jelen által ihletett darabjaihoz. A továbbiakban azt vizsgálom, miként reagált a repertoárszínház vezetése 1916-1917-ben a háborús lelkesedés elmúltával kialakult új közhangulatra. Szerzőkhöz, művekhez, közönségigényekhez való viszonyukat meghatározta, hogy folyamatosan fizetniük kellett a társulat évadszerződéssel rendelkező tagjait, és a színház építésére egykor felvett 800.000 koronás jelzálogkölcsön kamatait. Módszertani szempontból kérdéses, hogy egy a közízlésben, közhangulatban jelentkező változás egy színház esetében milyen források segítségével : " Zene: Szirmai Albert, szöveg: Bakonyi Károly, versek: Gábor Andor. ? Zene: Heinrich Berte, Franz Schubert műveinek felhasználásával, szöveg: Alfred Maria Willner, Heinz Reichert, Harsányi Zsolt. 3 Zene: Kalman Imre, szöveg: Leo Stein, Bela Jenbach, versek: Gábor Andor.
