Oldal 33 [33]
OCR
32 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata köre tehát szélesedik. Az alábbi hír például arra utal, hogy a magyar couleur locale nem ellenszenves egzotikumként jelenik meg az angol színpadon: „Paul Rubens operettjeben az After the Girlben, mely február 7-én kerül színre a londoni Gaiety színházban - nekünk magyaroknak is jutott szerep. A darab II. felvonásának első képe ugyanis Budapesten [...] játszik. A szereplő személyek között találjuk a következőket: Vajda kapitány, Marton rendőrbiztos, Marcsa énekesnő és Aranka, Paula, Margit magyar lanyok.””° A darab-export a lap tudósításai szerint pozitív diplomáciai szerepet is játszhat: , Az angol király és királynő a Marriage Market (Leányvásár) előadását március 2-án végignézték a londoni Dalys Theaterben &s több ízben adtak kifejezést tetszésüknek. Február 22-én Calcuttában adták elő a Leányvásárt nagy sikerrel: az előadáson az indiai alkirály is jelen volt”? Háború és színházüzlet Az új színi évad kezdete előtt, július 28-án azonban kitör az első világháború. Már az is Marton szakmai elszántságát és kiadójának pénzügyi megalapozottságát jelzi, hogy a lap nem szűnik meg. Hiszen Incze Sándor szünetelteti a Színházi Életet 1914 júliusától 1915 szeptemberéig. Incze a kor elvárásai szerint bevonul, Marton azonban 1915 elején egy 1914. augusztus-decemberi összevont számmal jelentkezik. Változatlan rovatokkal, de némileg megváltozott hangnemmel. A szerkesztőség Olvasóinkhoz! című cikkében, a korhangulattal szembemenve, a nemzetközi színházüzlet és az ahhoz kapcsolódó transzkulturális hírszolgálat fennmaradása mellett érvel. De miként illeszthető üzleti törekvése a kor hazafias retorikájába? Például olyképpen, hogy a Színházak és a háború című vezércikkben, az eddig a nyugat-európai színházi centrumokat elérendő példaképként magasztaló stílussal szemben, konfrontativabb nyelvezetet használva állítja szembe a francia, illetve angol és a magyar színházi ipar háborúra adott reakcióját: , Kiderült az a hihetetlennek tetsző dolog, hogy a mi zsenge színházi kultúránkban több nemzeti erő van, mint a sokszáz éves franciában, vagy angolban. Páris színházi élete úgyszólván meghalt. Hogy a mondain világ büszkeségét, a nagy operát kinyissák, arról szó sem lehet. London színházi élete is sanyarúnak tetszik, ha figyelmesen átböngésszük a kezünkbe akadó angol 26 N. N.: Vegyes, Színpad: Die Bühne, I. évfolyam, 1914/3, 24. 7 Uo.
