Oldal 28 [28]
OCR
A világháború kitörésének hatása a pesti színházi ipar... e 27 Annak gyakorlati következményeit, hogy bizonyosfajta színdarabok eladhatósága egyes társadalmi csoportok számára értékkel bír. E csoportba a színpadi szerzők mellett a színigazgatók, a darabügynökök és a színpadi kiadók tartoznak. A színpadi kiadók szerepe Miért voltak fontosak a színpadi kiadók Pesten 1914-ben? Elsődleges ok a magánszínházak állandó társulatra és repertoárra épülő működési módja volt. A színigazgató a társulat egyes tagjait (törzstársulat) egész évadra szerződtette, őket folyamatosan fizetni kellett, tehát foglalkoztatni is érdemes volt. Sikerrel kecsegtető , nyersanyagot" (darabokat) ajánlóként, közvetítőként, biztosítóként vált a kereskedelmi színházi működés elengedhetetlen részévé a színpadi kiadó. A hazai szerzőket előleggel szponzorálta. Ezt a tantiemeből a szerzőnek a bemutatót követően vissza kellett fizetnie, ahogy erre Boross Elemér is utalt. A kiadó felhívta a színházak figyelmét a készülő és kész darabokra, intézte a lekötés és az export adminisztratív és jogi ügyeit. Marton Sándor a modern (amerikai, nyugat-európai) színházi ipar szabály- és kapcsolatrendszerébe törekedett illeszkedni. Az 1914-es lapszámokban a magyar darabok exportjára vonatkozó adatokra és hírekre koncentrálok, ezek alapján a háború kitörése előtti és utáni időszakot hasonlítom össze. Már a műfaj: szakközlöny, és az alcímben megfogalmazott célközönség: , színházak, színpadi szerzők, színházi ügynökségek, színészek és színházi szállítók" utal rá, hogy a lap a színdarab ún. árukontextusában működő vállalkozók számára készül." Marton kiszolgálni, de Pesten uralni is törekszik e szektort. Az első számokat ingyen küldi a potenciális partnereknek, hasznot feltehetőleg a reklámokból és a lap által tovább bővülő hazai és külföldi üzleti kapcsolataiból remél. (A Színpad: Die Bühne 1914 júniusára konszolidálódik: ekkor kéri az olvasókat az előfizetésre.) Az első lapszám Beköszöntőjében az előadás áruként kezelését ígéri: , minden sor, amit eddig leírtak színháziak ügyében a közönség szempontjából íródott s nem - hogy száraz, de őszinte kifejezéssel éljünk - termelők és közvetítők szempontjából." Az üzleti rést, amit betölteni igyekszik, az arról való tájékoztatásban látja , hogy mi készül a magyar színpadi irodalomban, 5 — Appadurai szerint az áru-kontextus kulturális egységeken belüli vagy kulturális egységek közötti olyan társadalmi arénát jelöl, melyben az áru értéke fokozottan megjelenítődik. Egy aukció például kihangsúlyozza a festmény árujellegét. Esetünkben legevidensebb áru-kontextus a színpadi kiadók, ügynökségek és a kereskedelmi színházak kommunikációja, mely a darabokat gazdasági csereértékük szerint kezeli. Appadurai, 1986, 15. N. N.: Beköszöntő, Színpad: Die Bühne, I. évfolyam, 1914/1, 1. 6
