Seite 27 [27]
OCR
26 «I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata Marton Sándor a színház jogi vonatkozásainak specialistája volt. A Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének ügyvédjeként is működött. Jórészt az ő 1910-ben alapított Szerzői Jogértékesítő Központjának és Színpadi Kiadójának köszönhetően épült ki a Vígszínházhoz kapcsolódó ún. export-drámaírók nemzetközi karrierje. A huszadik század első felének magyar színházi öröksége jellegének meghatározása szempontjából is fontos utalni rá, hogy Marton Sándor színpadi kiadói dinasztiát alapított. Fia, György először bécsi székhelyű cégét vezette (Georg Marton Verlag), majd 1945 után tevékenysége és hálózata is kiterjedt (George Marton Plays International Copyright Agency Theatre Section: Bécs, Berlin, Párizs). Lánya, Erzsébet pedig 1953 után New Yorkban folytatta a darabok és a szerzői jogok adásvételét. (Ihe Marton Agency Inc., The Elisabeth Marton Agency). A máig működő cég ismertségét jelzi, hogy Marton Erzsébet haláláról a Ihe New York Times is megemlékezett 1992-ben. Marton Sándor gyermekei George and Elisabeth Marton Award for Playwriting elnevezésű díjat is alapítottak színpadi szerzők részére. Az először 1914. január 15-én megjelenő szakközlöny, a magyar és német nyelvű Színpad: Die Bühne júliusig havonta látott napvilágot, majd egy öszszevont szám jelent meg 1914. augusztus-december dátummal. Most csak az erre az évre vonatkozó lapszámokkal foglalkozom, bár a kiadvány 1917ig, nagy szünetekkel bár, de megjelent. Maga a Színpad: Die Bühne 1914-es megindítása is jelzi, hogy a pesti színházi ipar nemzetközi beágyazottsága pont a háború kitörésének évére ért el üzletileg és színháztörténetileg is jelentős szintet. Ugyanakkor, mint látni fogjuk, a háború az export-irányokat és e széleskörű külföldi jelenlétet értelmező beszédmódokat is átalakította. Érzékeltetni igyekszem, hogy az üzletember kiadó-szerkesztő miként alkalmazkodott e megváltozott kontextushoz. A darab-export és -import vizsgálatára első látásra a színházi interkulturalitást elemző módszerek kínálkoznának. Ezek a más kultúrába áthelyezett, vagy eltérő kultúrából származó komponensekből összeálló színházi előadásokat kulturális antropológiai vagy esztétikai szemszögből elemzik." Kétséges ugyanakkor, hogy a Marton Sándort mozgató törekvés leghatékonyabban a kelet-nyugat, észak-dél közötti hatalmi egyenlőtlenségek színházi reprezentációi vizsgálatára létrejött eszköztárral lenne megközelíthető. Alkalmasabb módszertani közelítésnek tűnik a színdarab és az előadás gazdasági értékkel rendelkező árucikként való felfogása, mely a nemzetközi darabkereskedelmet kulturális javak cirkulációjának tekinti. Christopher Balme esettanulmányára támaszkodva a Színpad: Die Bühne 1914-es számainak példáján a színházi áruvá válás folyamatának dinamikáját vizsgálom." 3 V6. Lo and Gilbert, 2002, 31-53. 4 V6. Balme, 2005, 1-20.
