Oldal 21 [21]
OCR
20 s Pesti magánszínházak a két világháború között kai, technikai és gazdasági hatások elemzését tekintené egy effajta vizsgálódás tárgykörébe tartozónak. A tanulmány szerzői szerint a cirkusz, a tánc, az ünnepek vizsgálatát is magába foglaló irány nem az elitkultúrára fókuszálna, és túlterjedne a hagyományos színháztörténet vizsgálati körén. Kutatni javasolják például a színészi hivatás szabályrendszerét, mára elfeledett színészek és szerzők társadalmi pozícióját, vagy a szerzői jogok történetét. Feltaratlannak tartjak a maganszinhazi vallalkoz6-igazgatok és a szinhazépület-tulajdonosok tevékenységét. Hasznosnak tartanának egy - a Franciaországban is eltérő szervezeti keretekben operáló fővárosi és vidéki színigazgatói karra vonatkozó prozopográfiai vizsgálatot. Feltérképeznék a színigazgatói gárda társadalmi változásokhoz kötődő átalakulását, vagy az állami támogatás hatását a színigazgatói mentalitásra. Hogy mennyire fontosnak, egyben elhanyagoltnak tartják e témát, jelzi, hogy 2005-ben publikált tanulmányuk után három évvel pont az ő szerkesztésükben jelent meg egy a színigazgatói foglalkozást/mesterséget elemző tanulmánykötet." Goetschel és Yon javasolja még a színházi működést meghatározó jogi és politikai keretek vizsgálatát, valamint a színpadi munkások, illetve az őket képviselő szakszervezetek tevékenységének elemzését. Az , élő előadásformákat" meghatározó pénzügyi kényszerekkel Dominigue Leroy már foglalkozott." Munkájából is világos, hogy az állami és a magánszínházak működésének eltérő gazdasági törvényszerűségei mennyire alapvetően befolyásolják a repertoárpolitikát és a színészfoglalkoztatás formáit. A színházi előadás kultúrtörténete számára javasolt fenti témák sok ponton érintkeznek az ebben a kötetben a pesti magánszínházakkal kapcsolatban vizsgált kérdésekkel. Inspirációt jelentett tanulmányaim kérdésfelvetéséhez a társadalomtudományokban az utóbbi időszakban tért nyerő reziliencia fogalma." Longstaff és szerzőtársai definíciója szerint , a reziliencia egy rendszer képessége arra, hogy felfogja a zavaró behatásokat, változásokon menjen keresztül, ugyanakkor megtartsa a lényegi funkcióit, szerkezetét, identitását és visszacsatolási mechanizmusait."! Mind a két világháború közötti Vígszínház, mind a Budapesti Színigazgatók Szövetsége levéltári források alapján történő vizsgálatakor joggal merül fel e szervezetek adaptációs képességének kérdése. Hiszen mind a színház, mind az érdekvédelmi szövetség tekinthető komplex rendszernek. Vizsgálatom épp arra irányul, hogy mennyire voltak képesek 8 Goetschel, Pascale - Yon, Jean-Claude: Directeurs de theätre XIX°-XX° siecles. Histoire d’une profession. Paris, Sorbonne, 2008. 9 Leroy, Dominique: Economie des arts du spectacle vivant: Essais sur la relation entre l’economique et l'esthétique. Paris, Economica, 1980. Székely Ivan: Reziliencia: a rendszerelmélettél a tarsadalomtudomanyokig. Replika, 15. évfolyam, 2015/94. 7-23. 2 Idézi Székely, 2015, 11.
