Oldal 17 [17]
OCR
16 e Pesti magánszínházak a két világháború között feltáratlansága mellett az is, hogy az 1920. utáni időszak a transznacionális és globális színháztörténet szempontjából a pesti kereskedelmi színházi export fénykorát, legjelentősebb nemzetközi beágyazottságát jelenti. A kultúrtörténeti vizsgálatot indokolja továbbá, hogy a színházak profiljával, esetleges külföldi érdekeltségével kapcsolatos állásfoglalások ebben a korban még a társadalmi nyilvánosság részét képezték. A magánszínházi szféra történéseire reagálók gyakran úgy érezték, hogy közéleti kérdésben nyilvánítanak véleményt. Módszertani keretek A nemzetközi színházi export-import, a kétirányú kulturális transzferek vizsgálatára első látásra a színházi interkulturalitást elemző módszerek tűnnek a legalkalmasabbnak. Ezek a más kultúrába áthelyezett, vagy eltérő kulturális közegből származó komponensekből összeálló színházi előadásokat kulturális antropológiai vagy esztétikai szemszögből vizsgálják. Ugyanakkor a kultúraközi színházi jelenségek tipológiáját felvázolni törekvő tanulmány egyetlen kategóriájába sem illeszthető igazán az Európán belül, vagy az Európa és az USA között, színpadi kiadók, ügynökségek, turné-társulatok által bonyolódó profitalapú kereskedelem." A kultúraköziség (cross cultural) három színházi megjelenési formájából (multikulturális, posztkoloniális és interkulturális) kettőt eleve kizárhatunk. A társadalmi programként megfogalmazódó multikulturális, illetve a gyarmati korszak örökségét kritizáló, kisebbségi szemszöget felmutató posztkoloniális színház értelmezési kerete témámra nem alkalmazható. Az interkulturális színház, vagy színházi interkulturalitás tág kategóriájába (, hibrid, mely kultúrák és előadás-tradíciók közötti szándékos találkozások nyomán jön létre") beleférne a Vígszínházat a nyugati kereskedelmi színházi centrumokkal összefűző kapcsolatrendszer. Megvalósulási formáit (Tairov, Mejerhold, Brecht, Artaud, Grotowski) áttekintve azonban világos, hogy ezek a művészszínházi törekvések kevés hasonlóságot mutatnak a nemzetközi darabkereskedelem elsődlegesen profittermelő céljával. Az extrakulturális színház vizsgálati körébe a nyugat-kelet, észak-dél tengely mentén végbemenő színházi cserék tartoznak. De a profittermelésre képes darabok útja térben és időben bonyolultabb hálót képez. Nem írható le az elnyomó-elnyomott, fejlett-fejletlen, kizsákmányoló-kizsákmányolt dichotómiákkal. * Lo, Jacqueline - Gilbert, Helen: Toward a Topography of Cross-Cultural Theatre Praxis, The Drama Review, Volume 46, 2002/3. 31-53. 5 Uo., 36.
