Seite 15 [15]
OCR
14 s Pesti magánszínházak a két világháború között előkészített darabra volt szüksége, melynek előadási jogát már megvásárolta a szerzőtől vagy a darab jogaival rendelkező ügynöktől. Külföldi darab esetén el kellett végezni a fordítást, valamint a helyi befogadói közeghez való dramaturgiai igazítást. A Vígszínházban ez a pénzügyi és művészi elemeket egyaránt tartalmazó tevékenység egy szélesebb nemzetközi kiadói, ügynöki network-be kapcsolódva és saját munkatársi hálózatot működtetve folyt. A pesti magánszínházak vezetése a két háború közötti időszakban gyakran változott, az aktuális bérlő tönkrement, és új finanszírozó csapat próbálkozott. Eközben a Vígszínház - háttérben az amerikai tulajdonossal - folyamatosan, reziliensen működött, rugalmasan alkalmazkodott a gazdasági és dési képességgel rendelkező Roboz Imre a zsidótörvények miatt hivatalosan csak 1938-ig maradhatott bérlőigazgató. De a dokumentumok azt bizonyítják, hogy ezután is meghatározó szerepe volt a Vígszínház működtetésében. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége tevékenysége és vígszínházi kötődései A Monarchia felbomlása és Trianon sokkja után ki kellett építeni az immár Budapest-központú színházi ipar intézményrendszerét. Mindezt - egy a színházakat vezető, a produkciókat finanszírozó üzleti körrel szemben sokszor - ellenséges kulturális közegben. A magyar fővárosnak a kozmopolita szórakoztatóipari centrumok működésmódjához való felzárkózására utalt, hogy az első világháború idején, 1917-ben megalakult a Budapesti Színészek Szövetsége, majd az 1918-as társadalmi forrongások közepette a Budapesti Színigazgatók Szövetsége. Az egyetlen állami támogatással működő drámai színház, a Nemzeti, nem lépett be az utóbbi szervezetbe, de a némi székesfővárosi támogatásban részesülő Városi Színház igen. Az egy-egy szezonban üzemelő nyolc-tizenkét magánszínház üzletember vagy ritkábban művész irányítói tehát a Budapesti Színigazgatók Szövetsége (a továbbiakban BSZSZ) keretében egyeztettek, és közösen reagáltak a színészek vagy a hatóságok kívánságaira. A szövetség első elnöke Faludi Gábor, a Vígszínház bérlője volt. 1922 februárjától 1931 márciusáig Beöthy László - Beöthy Zsolt irodalomtörténész és Rákosi Szidi fia, Rákosi Jenő unokaöccse, a Nemzeti, a Magyar, a Király Színház, végül az Unió Színházüzemi és Színházépítő Rt. első embere - volt a szövetség elnöke. A külső és belső érdekegyeztetésben 1922-től alelnökként, 1931-től 1940-ig pedig elnökként kiemelt szerepe volt Roboz Imrének, a Vígszínház vezérigazgatójának. Mellette dr. Komor Gyula, a Vígszínház dramaturgja működött a szövetség ügyvezető igazgatójaként. A BSZSZ célja elsősorban gazdasági volt: a tagok és a tagok vállalataihoz tar
