Seite 14 [14]
OCR
Bevezetés e 13 nyugat-európai, elsősorban bécsi és párizsi sikerdarabok mellett irodalmi értékű modern drámákat is rendszeresen színpadra vittek. Robozon és Jóbon kívül Komor Gyula dramaturg foglalkozott a szerzőkkel és színpadi kiadókkal való egyeztetéssel. A harmincas évek elején Bányai Sándor volt a Vígszínház fizetésért dolgozó párizsi darabügynöke, képviselője. De ötleteket adott az új bemutatókhoz Incze Sándor, a kor legnépszerűbb színházi hetilapjának, a Színházi Életnek a főszerkesztője is. A Vígszínház vezetősége napi üzleti kapcsolatban állt dr. Marton Sándor színpadi kiadójával. Jórészt az ő 1910ben alakult szerzői jogértékesítő központjának és színpadi ügynökségének volt köszönhető ugyanis egyes vígszínházi háziszerzők széleskörű külföldi játszottsága. Marton kiterjedt export-import tevékenységével színpadi kiadói dinasztiát alapozott meg. Fia, György, Bécsben majd Párizsban saját cégét vezette (Georg Marton Verlag), a Vígszínház dramaturgjai vele is intenzív üzleti kapcsolatokat ápoltak.? A könyvben szereplő tanulmányoknak lényegi eleme a vígszínházi vezetőség transznacionális, elsősorban amerikai kapcsolatainak vizsgálata. Budapest és New York összekapcsolását indokolja, hogy a huszadik század első évtizedeire mindkettő viszonylag későn kialakuló, de annál gyorsabban fejlődő kozmopolita színházi centrummá vált, melyeket ráadásul az 1930as évek végéig darabkereskedelmi és alkotói kapcsolathálók kötöttek öszsze. A Budapest-Broadway-Hollywood összeköttetések dokumentumaiban a színigazgatók mellett színházi ügynökök, kiadók, és az amerikai filmgyárak munkatársai is feltűnnek majd. A Vígszínház intenzív amerikai kapcsolatait konstatálva fontos utalni rá, hogy a Broadway működési logikája különbözött a Pesten kialakult magánszínházi struktúrától. Korábban az USA-ban is a városi repertoár-társulati (resident stock repertory company) működés volt jellemző, tehát az igazgató szerződtette a társulat tagjait, választotta ki az előadandó darabokat. Azonban a közönségvonzó sztárok köré épített produkciók kiugró jövedelmezősége változásokat indukált, és az 1850-es évektől a hosszú előadásszéria (long run) lett a siker mércéje. Ettől kezdve fokozatosan az egy produkcióra szerveződő társulati (combination company) forma terjedt el. Itt a cél az adott előadásba fektetett tőkéből kitermelhető maximális profit lett, mely a Broadway és a vidéki turné (road) előadások sorozatából állt össze, optimális esetben. A pesti repertoárszínházi működésmód ily módon az amerikai modell egy korábbi fázisát képviselte. Évadszerződéssel rendelkező tagjai, az ún. törzstársulat foglalkoztatása érdekében a Vígszínháznak több olyan, bemutatásra : " Marton Sándor lánya, Erzsébet, 1953-tól New Yorkban folytatott hasonló profilú, döntően magyar darabokhoz kapcsolódó színházi ügynöki tevékenységet: The Marton Agency Inc., The Elisabeth Marton Agency.
