OCR
10 e Pesti magánszínházak a két világháború között A lokális szemszögre, a pesti magánszínházi mező szakmai érdekképviseleti szervezeteire és egyeztetési mechanizmusaira fókuszáló második részben - A Budapesti Színigazgatók Szövetsége -— a pesti magánszínházi működés koordinálója - egy 1918-ban gazdasági érdekvédelmi céllal alakult szakmai szövetség iratanyagát elemzem. Így kívánva jellemezni a főváros — kutatásokban sokáig elhanyagolt - kereskedelmi színházi hagyományát, mely a terület professzionalizálódása, majd specializálódása után a huszadik század elejétől meghatározó volt. A szövetség irattára a , tisztikar" belső erőviszonyait kirajzoló értekezletek, rendes és rendkívüli közgyűlések jegyzőkönyveit tartalmazza éves bontásban. Külső kapcsolódásaik feltérképezéséhez pedig a hatóságokhoz címzett kérvények, a kulturális és politikai elit tagjaival folytatott levelezés, valamint a tömegkultúra mezőn működő egyéb szakmai szövetségekkel (Budapesti Színészek Szövetsége, Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete) folytatott tárgyalásaik jegyzőkönyvei állnak rendelkezésre. A harmadik részben - Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat - a javak és státusok újraelosztásának igénye - azokat a szakmai támadásokat vizsgálom, amelyek 1939-től elodázhatatlan színházszervezeti reformra és elitcserére hivatkozva, a magánszínházi működés két háború közötti viszonylagos autonómiájának megszüntetésére törekedtek. A Színművészeti és Filmművészeti Kamara (1939-1944) a ,keresztény nemzeti alapon való átépítés", a pártállami színházi irányítás pedig a marxista-leninista ideológia szolgálatába kívánta állítani a színházat. A magánszínházak működésébe való politikai beavatkozás indoka is hasonlított, amennyiben mindkét időszakban a színházzal szemben támasztott , kultúrkövetelmények" megnövekedésével, az üzleti jelleg kiküszöbölésének szükségességével indokolták a felülről bevezetett reformokat. Levéltári- és sajtóforrásokra építve, ebben a részben a Budapesti Színigazgatók Szövetsége tevékenységének értékelését vizsgálom a Színművészeti és Filmművészeti Kamara, illetve az 1945 után létrehozott új színházi érdekvédelmi szervezetek - a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete és a Színház- és Filmművészeti Szövetség - nézőpontjából. Arra is utalok, hogy az új szerveződések mennyire voltak hatékonyak a színházak működőképességének és autonómiájának fenntartásában, a színészek és a színigazgatók szakmai érdekvédelmének biztosításában. A Vígszínház, a pesti színházi ipar zászlóshajója A kötet első részének tanulmányai azért fókuszálnak a Vígszínházra, mert vezetői a vizsgált időszakban meghatározó szerepet játszottak mind a Budapesti Színigazgatók Szövetsége döntéshozatalában, mind a pesti színházak nemzetközi, elsősorban amerikai kapcsolatainak bonyolításában. A Vígszín