OCR
A DIALÓGUSKÖZÖSSÉG levezethetetlenek."" Minden kommunikációs helyzet legalább két síkon történik: az egyik a tudatos szint (események, nevek, helyszínek stb.), a másik sík pedig mindaz, amit a tudatos elbeszélésen keresztül látens módon közvetítünk. Olyan értelmi, értelmezési struktúrák ezek, melyek elsőre nem is tűnnek fel, mégis befolyásolják a társas interakciók menetét és üzenetét." Joachim Bauer igy ir erről a jelenségről: , Ahol emberek vannak együtt, ott mindenütt a legnagyobb rendszerességgel szokott megtörténni, hogy érzelmileg részt vesznek olyan hangulatokban és helyzetekben, amelyekben mások vannak, és ez a testbeszédük különböző formáiban is megmutatkozik -— többnyire azáltal, hogy egy adott érzéshez tartozó viselkedésmódot tudattalanul utánoznak vagy reprodukálnak. Mint valami különös ragályos betegségnél, úgy tud az ember egy másikból spontán módon és önkéntelenül hasonló érzelmi reakciókat kiváltani.""? Egymás történetébe a jelenben érzelmi szinten kapcsolódunk, és az érzések saját történeteket hívhatnak be. A dialógusban az önmagát megosztó magával ragadhatja a másik embert is, aki észrevétlenül saját történetének kapcsolópontjait is meglelheti a történetben. A DIALOGUSKOZOSSEG Hitünk szerint a közösséget Isten hívja létre, de a gyülekezeti élet valósága a gyülekezeti tagok egymással és Istennel folytatott interakciók révén változik és alakul. Ha a vezető beosztásokba megfelelő embereket nevezünk ki, évekre meghatározhatjuk a vállalati stratégiát és a szervezeti légkört.""" — vallja Peter Senge a szervezetek vezetőinek hatásáról. Vajon a presbitérium és a lelkész szava tényleg többet ér a közösségen belül, mint az egyes gyülekezeti tagoké, hiszen ők képviselik a vezetés domináns logikáját.""" Ahogy a könyv hatalomról szóló alfejezetében már szó volt róla, részben számít, hogy kik a közösség vezetői, mivel , a szervezetben a hatalommal rendelkezők másoknál hatásosabban képesek alakítani mind a valóságalkotási 57 A. Green: Der Mythos, Ein kollektives Übergangsobjekt - Kritischer Ansatz und psychoanalytische Perspektiven, in C. Lévi-Strauss - J. P. Vernant (Hg.): Mythos onhe Illusion, Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1984, 84-116., 105. Oevermann - Allert - Konau - Krambeck: Die Methodologie einer „objektiven Hermeneutik”, 98. Bauer: Miért érzem azt, amit te?, 12. 510 P. M. Senge: Az Ötödik alapelv, HVG, Budapest, 1998, 29. 54 A domináns logika szerepéről a vezetésben lásd: C. K. Prahalad - R. A. Bettis: The Dominant Logic — A New Linkage between Diversity and Performance, Strategic Management Journal, 7 (6), 1986, 485-501., 490-491. 508 509