Page 168 [168]
OCR
SPIRITUÁLIS ÚTKERESÉS ÉS REFORMÁTUS LELKISÉG (Kohlberg), az én-fogalom (Kegan) és a hit (Fowler) fejlődési szintjeitől.""! A növekedés értelmezésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a történelmi kort és a#tärsadalmi hatäsokat, hiszen a kontextus meghatározza a felkészültségünket, fókuszunkat, és mintákat kínál a lelki növekedés lehetséges útjaira nézve." A lelki úton szintén szerepük van a váratlan eseményeknek, megtapasztalásoknak, melyek felgyorsíthatnak lelki folyamatokat vagy éppen akadályként hoznak megküzdési feladatokat életünkbe. Streib hívja fel a figyelmet, hogy at, növekedés" az emberi élettörténetbe ágyazottan történik. A hit útjában olyan elemek is szerepelnek (például: forgatókönyvek, személyes mítoszok, történetek), melyeknek alapvetően narratív karakterük van." Ezen az úton a , vallásos platóélményektől" egészen a struktúraváltó időszakokig sokféle tapasztalat van, amit leginkább az élettörténet narratív rendszerébe ágyazva tudunk értelmezni." Az életúton követik egymást a nagy változások, melyek, mint mérföldkövek és átmenetek jelennek meg, és azok az időszakok, amikor látszólag nem változik semmi és az élet egyfajta , csendes utazáshoz" hasonlítható." A csendes időszak sem eseménytelen, hiszen a meglévő belső világunk struktúráinak az építése folyamatos. Watzlawick szóhasználatával élve ezek az úgynevezett egyhurkos tanulás időszakai, amikor meglévő mintáinkhoz gyűjtünk újabbakat, világszemléletünk nem változik, de bővül az adott kereteken belül." A struktúraváltó események már az eddig megértett és megélt keretekből kilépve, úgynevezett kéthurkos tanuláshoz vezetnek. Loder szerint életünk egy hitszakaszán belül is zajlik a spirituális formálódás (spiritual formation), hitünk és tapasztalataink erősítik egymást, de amikor a lelki úton struktúraváltozások történnek, akkor spirituális váltásról (spiritual transformation) beszélhetünk. A spirituális = 2 vA fejlédéslélektanban (Erikson, Piaget, Kohlberg stb.) ugy ttinik, hogy a centrumot (az élet Abszolút Egységét) járják körbe, de [...] a spirituális fejlődés az én és az isteni centrum közötti növekvő átjárhatóságról szól és nem az én fejlődéséről önmagában." J. E. Loder — W. J. Neidhardt: The knight’s move: The relational logic of the spirit in theology and science, Colorado Springs, Helmers & Howard, 1992, 284. Streib összesen négy dimenziót említ, melyek ugyancsak fontos szerepet játszanak a hit változásában: először is az önmagunkkal való kapcsolat (pszichodinamikus-interperszonális dimenzid), az én és a masik k6zti kapcsolat (kapcsolati—intraperszondlis), a tradícióval (interpretáló— hermeneutikai), illetve a környezetünkkel kialakitott viszonyunk (elet-viläg dimenzié). Streib: Faith Development Theory Revisited, 145. "A vallás gyakorlati-interaktív (rituális), pszichodinamikus (szimbolikus) és kognitív (narratív) rekonstrukciójának és alkalmazásának jól megkülönböztethető módjait nevezzük vallásos stílusnak.” Streib: Faith Development Theory Revisited, 149. Siba: Isten és élettorténet, 124. Nipkow: Erwachsenwerden ohne Gott?, 98. 466 P, Watzlawick - J. H. Weakland - R. Fisch: Változás — A problémák keletkezésének és megoldásának elvei, Budapest, Gondolat, 1990, 115. 46: 8 46: 3 46. 2 46! a 167
