Seite 166 [166]
OCR
SPIRITUÁLIS ÚTKERESÉS ÉS REFORMÁTUS LELKISÉG pedig ez kiegészül az istentisztelettel és az úrvacsorai közösséggel."" Ezek tartalmas megélése már önmagában is feladat elé állít bennünket, de ezek mellett református eleink hitgyakorlatában számos olyan forma létezett, amelyek újra felfedezhetők lennének. Például: böjt, gyónás, csend, naplóírás stb."" Egyik lelkipásztor hitének megéléséről a következőképpen vall: Hétfőket csak magammal, Istennel. Tehát teológiát olvastam, imádkoztam, elcsendesedtem. Kinyílt egy nagy út nekem, egy [...] teológus barátom, mentorom, aki talán a legnagyobb hatással volt rám mindenki közül. Ő nyitott meg egy kaput, [...] ő tanított meg a régiek szeretetére és a csendre, tehát, hogy jó csendben lenni. Nagyokat szoktam sétálni [...] végig Istennel. Van egy nagyon szép kereszt a domb tetején, a kőhegy tetején. Odáig zarándokoltam egy Nagypénteken. Nagyon szép volt. Tehát a csend, meg az, hogy megismertem az Ágostont. A vallomásokat. Henry Nouwent, aki a legkedvesebb szerzőim közé tartozik. Kempis Tamás Krisztus követését. Szóval rájöttem, hogy a régiek tanítanak bennünket, és hogy érdemes a régieket olvasni, az a polcis tele van ott a régiekkel. Ott egyháztörténet van, tehát, hogy a lelkiségtörténet, az előttünk járók barátaink is. Lehet, szóval sokkal fontosabbak, mint akik azt mondják, hogy újat találtak ki, mert nem lehet újat kitalálni. Ők egy csomó nyomot hagytak maguk után. [...] Ők így tényleg testvéreimmé váltak. (23/22) A református spiritualitás Isten akaratát és kegyelmét keresi. Ha az Isten megszólítja az embert, annak hatása van az egyénre és környezetére, nemcsak kognitív, hanem emocionális szinten is. Hogy az Istentől való megszólítottság élményéből tapasztalat, az egyéni és közösségi tapasztalatokból pedig református lelkiség legyen, szükség van megalapozott bibliai tudásra és élő hitre. E hit kapcsán fontos az a kitétel, amit Rice így fogalmaz meg: , Mint református keresztyéneknek újra fel kell fedeznünk az olyan hit fontosságát, amely sokkal inkább küzdelem és non elköteleződés, belső kényszer és meggyőződés, mint a különböző nézetek közötti vr egyensülytaläläs. Egy ilyen újrafelfedezés lehetővé tenné, hogy felleljük az egyensúlyt az érzelmek és a gondolatok között, és olyan spiritualitáshoz vezetne, amely nem tart az érzelmektől." “56 J, Canlis: Calvin’s Ladder — A Spiritual Theology of Ascent and Ascension, Grand Rapids, Eerdmans, 2010, 160. 157 Batta: A spiritualitás újra-felfedezése a kálvinizmusban, 71. 158 H.L. Rice: Reformed Spirituality - An Introduction for Believers, Louisville, Westminster John Knox Press, 1991, 58.
