Seite 163 [163]
OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA A református hagyomány szkepszissel tekint az intuitív átélésekre, mert azok esetleg kontroll nélküli individualizmushoz és túlzott érzelgősséghez vezethetnek. A kultúra spiritualizálódása a gyülekezeti tagokra és a lelkészekre is hat, és mára megjelent egyfajta útkeresés régi és új formák között." Egy lelkész így beszélt a református spiritualitás gyülekezeti szintű megélésének útkereséséről: Miért ne tarthatnánk mi éjfélkor istentiszteletet? Nincs előírva, hogy nem lehet. Egyik néni mondja utána nekünk, hogy ő már kezd kiábrándulni a református egyházból, mert már a református egyházban is karácsonykor éjféli misét tartanak. Hát mondom: ,ne tessék haragudni, egyet biztos tudok mondani, misét nem tartanak. Éjfélkor tartanak éjszakai istentiszteletet, az más." Miért? A Bibliába nincs beleírva, hogy csak vasárnap 10 óra. [...] Tehát, hogy az éjszakának tök jó hangulata van [...] És ott is körbeállós úrvacsora van, de ott viszont a liturgiában a könnyedebb énekek felé fordulunk el. Tehát az ifjúsági énekek felé, de van taizé ének is, van imameditáció, tehát, hogy tényleg egy más keret és az jön visszajelzésként, hogy: , fú ez ott volt? [...)] „hü, most akkor ez egy nagy lelki élmény." És én azt gondolom, hogy ezek kellenek, amik azt elérik, hogy karácsony éjszaka azt élem át, hogy a testté létel az egy milyen csodálatos dolog. És ehhez át kellett lépni a vallásos kereteken, amik ezt nem segítik, és nem engedik. (21/1) William James a vallásos tapasztalatokat vizsgálva négy ismérvet ír le: szerinte az élmények elmagyarázhatatlanok, e tapasztalatok átmenetiek és noetikus minőségűek, illetve magát az élmény átélőjét passzívnak tekintik." Az ilyen tapasztalat ,csúcsélményként"" rövid ideig valósul meg, és nem egy állandó állapotot jelöl. Az átélő úgy érzi, hogy nem aktív cselekvője az eseménynek, hanem megtörténik vele, a tapasztalás változást hoz az életébe, nem tudja meg nem történtté tenni, mert az élet egy új dimenziója nyílt meg előtte. A spirituális élmény intuitív módon szólítja meg átélőjét, és ennek megosztása csak körülírása lehet a leírhatatlannak. A vallás nyelve ennek az élménynek a körülírásában és megosztásában ad nevet az átélésnek: , A vallási szimbólumok a legalapvetőbb igazságot közvetítik olyan dolgok, személyek vagy események segítségével, amelyek közvetítő szerepük által önmaguk is szentté" válnak. A szent helyek, idők, könyvek, szavak, képek és cselekedetek megtapasztalása által a szent szimbólumai magát az istenit tárják fel, és ezáltal a szentség érzését keltik egy 147 Batta: A spiritualitás újra-felfedezése a kálvinizmusban.; Lásd még: Bodó: Lelkipásztori hivatás és spiritualitás, 303—320. “48 James: The Varieties of Religious Experience. 44° Maslow: Religions, Values, and Peak-Experiences.; Csikszentmihälyi: Flow: Az aramlat, 399. 162
