Seite 121 [121]
OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA 2. szakasz: Fokozott erőfeszítés. A feladatok egyre sürgetőbbé válnak, úgy érzi az ember, hogy állandó tűzoltásba kényszerül. A folyamatos túlterheltség következtében áldozatnak látja magát az ember. Ugyanakkor egyre képtelenebbé válik arra, hogy a feladatokat delegálja. (, Csak én tudom ezt igazán jól megcsinálni.") 3. szakasz: A személyes igények elhanyagolása. A munkavégzés kerül az élet középpontjába és mind a testi tünetek, mind pedig a személyes kapcsolatok ápolása háttérbe szorul. Ebben a stádiumban fennáll a munkaalkoholizmus kialakulásának veszélye. (, Fél éve zsibbad a bal kezem a magas vérnyomás miatt, de nem volt időm elmenni orvoshoz.") 4. szakasz: A személyes igények és a konfliktusok elfojtása. Bár az érintettek érzékelik a munka—-magänélet egyensúlyának felborulását, de kialakul egyfajta csőlátás és a kiégés tünetei nem intő jelként, hanem leküzdendő akadályként, zavarként jelennek meg az érintettek előtt. 5. szakasz: Az értékrend megváltozása. Az időérzékelés megváltozik, beszűkül. Régi kapcsolatok egyre inkább meglazulnak, elindul az elmagányosodás folyamata, egyre nehezebb a feladatok és a kapcsolatok között priorizálni az érintettek számára. (, Amikor hazaértem, zavart a családom és alig vártam, hogy leülhessek a laptopom mögé dolgozni.") 6. szakasz: A fellépő problémák tagadása. Minden, ami a teljesitménykényszeren kívül esik, periférikussá válik a kiégés ezen stádiumában. Az érintetteknek nem marad energiája kapcsolataik ápolására, intoleránsakká válnak és gondolatviláguk is beszűkül. 7. szakasz: Visszahúzódás. Az elmagányosodó ember számára a külvilág ingerei már egyre kevésbé hatnak. Elmarad a másokkal folytatott eszmecsere és érzelmi kapcsolódás. Egyre többször fogalmazódik meg a , ki kellene szállni a mókuskerékből" gondolata. A teljes értékű élet számára csak egy radikális változással érhető el. (, Akkor lennék boldog, hogyha egy másik országban egy teljesen új karriert kezdhetnék.") 8. szakasz: Magatartás és viselkedésváltozás. Minden külső véleményt negatív kritikaként érzékel az érintett. Radikális változások jellemzik ezt az időszakot. Jellemző lehet a káros szenvedélyek megjelenése, különc öltözködés, feltűnő hajviselet, erőteljes színek használata stb. 9. szakasz: Deperszonalizáció. A kiégésben lévő elveszti önérzékelési képességét és a külvilággal való kapcsolat elvesztése után a belső világával szűnik meg kapcsolata. Közömbösek maradnak a betegségükkel szemben is. Olyan, mintha idegennek éreznék saját testüket és életüket. 120
