Oldal 108 [108]
OCR
A TEOLÓGIAI KÉPZÉS ÉVEI — FELKÉSZÜLÉS A LELKÉSZI SZOLGÁLATRA Egy teológiai professzor, aki nem csak tudós prédikátor, aki a lelki atyánkká lett. A gyakorlati teológia professzora, aki klasszikus tanító prédikátor volt, ezeken a csütörtök délutánokon a köréje ült, nem volt annyi szék a lakásban, mint amennyien voltunk. 20-25-en voltunk bent a lakásban, szőnyegre, földre, szekrénynek támaszkodva, ablakba, ki hol ült, ki hol talált helyet. [professzor neve] bácsi elővette a mindennapi kenyerünket. Fölolvasta a három igét. Megkérdezte, hogy ki beteg a diákok közül, kinek van valamilyen baja, miért kell imádkozni? Ezzel eltelt kb. tíz perc. Majd fél órát imádkoztunk. Háromnegyed órát voltunk együtt. Egy tudós teológus professzor, lelki atyaként a diákokkal együtt Isten előtt, óriási élmény volt. (27/3) Több lelkész is rendszerszintű javaslatokat fogalmazott meg ezen a területen: Ami ott egyáltalán nincs meg, hogy az embernek a személyes istenkapcsolatára meg lelki életére, legalábbis én ezt tapasztaltam, hogy nyilván alakult, meg változzon, meg nyilván hatások így is értek, meg tudom, meg a társakkal való dolgok, ezek nagyon sokat segítettek. De, hogy nincs beépítve a rendszerbe az, hogy legyen, mondjuk egy heti, havi lelki vezetővel való találkozás, vagy, hogy reflektálj mindarra, amit tanulsz. Az, hogy benned ez mit hoz elő, hogy ne csak azt tudd, hogy a tantárgy vagy a könyv mit ír le, hanem mondjuk ez rád milyen hatással van, hogy ez téged hogyan alakít. Tehát, hogy ezek, ezt a részét érzem hiányosnak a teológiai képzésnek. (21/33) Én nagyon-nagyon sok önismeretet vinnék be, mert minden emberekkel való foglalkozásnak, szakmának ez fontos. A teológiában főleg azért, mert, hogy az embereknek azzal a lényegével foglalkozunk, amely mégiscsak a spiritualitás, és lelkiekben élik ki a személyiségüket. Hogyha valaki saját magával nem foglalkozik ezen a téren, akkor szerintem nem fogja tudni. Mint, ahogy egy pszichológusnál elmondják azt, hogy, aki maga nem végez önismeretet, a másikban is saját magát fogja teräpiäztatni. Ez azt hiszem, hogy a lelkészre is igaz, hiszen magát fogja prédikálni, és nem Istent, amíg a saját istenkapcsolatára nem mélyül el önismereti szinten is. Az Isten története és az én történetem hogy és hogyan kapcsolódott össze, hol vannak azok a pontok, ahol igazából nem is annyira Istenről szól, hanem rólam. (3/59) Ahogy a fenti példák is mutatják, a teológiai képzés legnagyobb specifikuma és egyben legnagyobb kihívása az egyetemi közegben, hogy a lelki növekedés helye is legyen. 107
