Oldal 103 [103]
OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA ti csináltok az egy nagy istentelenség, és ezt abba kellene hagyni, és ezt nem szabadna így. Ezt nagyon sajnálom, mind az én hozzáállásomat, mind ezt az egész helyzetet. Nagyon nehezen beilleszthető valaki, aki egy lelki közösségből jön, és aktív lelki életből, ez a... nem tudom, hogy most a teológia milyen, de akkor ez szinte borzasztó nehéz volt valamilyen módon beilleszkedni ezzel a hozzáállással [...] tehát nagyon erős kontraszt volt. (31/21) Az egyházi közösségekből hozott sokféleség, a kialakuló klikkek és csoportok közül kiemelkedik a ,piés" és ,piás" csoportok megkülönböztetése. A teológiai tanulmányok során sokféle feszültséget hordoznak a rendszerben élők. Ezeknek a feszültségeknek egy része életkori sajátosság, de egy másik részük viszont a teológia mibenlétével kapcsolatos. Több esetben a teológia mint tudomány és/vagy az egyéni hit megélése közti feszültség rajzolódnak ki: Mert sajnos azt is kellett lássam, hogy a professzorok közül sem mind hívő. (16/24) Hány teológiai tanár jár gyülekezetbe? Hány teológiai tanár van ott minden áldott vasárnap a templomban? Prédikál, szolgál, megy el reggeli áhítatra, megy el hétközi alkalmakra? Hagyjuk már! 9596-uk sehova nem jár. (18/12) Értékkonfliktus az, ami két ,címkézett" csoport létét életre hívja. Mivel ez a ,piés"/, piás" ellentét informálisan van jelen, így nehéz pontosan körülhatárolni, hogy miről is van szó. Egyik lelkész így próbálta körülírni a jelenséget: Olyan volt a vallásosság, ahogyan később itt a teológián fogalmazták meg, hogy két táborra oszlott elég élesen a társaság, a piásokra és a piésekre. Na most, a pietisták azaz a piések, azok szörnyen vaskalaposak tudnak lenni, ez a vonal volt az uralkodó. [...] És a vaskalaposság, ez a merev, törvényeskedő dolog [...] attól más ember is a haját tudta tépni. Nem nagyon volt alternatívája ennek. Tehát ez a mélyen vallásos kegyességi pietista vonal volt a kínálat ott, a másik pedig ennek a természetes, kamaszos, zabolátlan, dühös elutasítása. És mélyen meg tudtam érteni mindkét tábort. Én nem váltam lázadó elutasítóvá, én ezt a fajta kegyességet éltem, azzal együtt, hogy a szeretetlenségi részét nem tudtam magamévá tenni törvénykezés szintjéig. És azért nem, mert ott éltem eleven emberekkel, és kimondatlanul, de értékelték. Az osztálytársaim és a szobatársaim. (5/33) Valószínű, hogy a teológiai hallgatók többsége nem tudná magát egyértelműen egyik, vagy másik csoportba behatárolni a teológiai évek elején/során, hiszen 102
