Oldal 97 [97]
OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA grammatika tanulmányozásával szerezte meg ezt a képességet. Minden egyetem esetében ez a szakmai alapozás valami olyasféle dolgokkal történik, aminek később nagy valószínűséggel nem veszi konkrét hasznát az ember. Például nem orvos az, aki nem tudta valamikor a halántékcsont összes dudorának és üregének a latin nevét - és van belőlük vagy kétszáz. Ezek még csak megbetegedni sem igen tudnak, de akkor is, az orvosnak ismerni kell az emberi test minden porcikáját. Ez alapozza meg tudását és általános gyógyító képességét. [...] Az egyetem generalistákat képez. Ugyanakkor aki akar, viszonylag gyorsal specialitává válhat.""? Ehhez hasonlóan a teológiát végzett hallgató egy általános rálátást és szemléletet kap, amit aztán érdeklődéséhez és tehetségéhez mérten tovább mélyíthet. Ez a generalista versus specialista dilemma jelenik meg a következő lelkészinterjúkban is: Nagyon-nagyon eszköztelen a mai lelkésztársadalom. [...] én nagyon borzasztó vagyok egzegézis, görög/héberből, de az én véleményem az, hogy teológusokat képzünk, és nem lelkészeket, és ez nem jó, mert teológusokból viszont középszerűt tudunk képezni. Tehát hogy ez ma nem olyan nehéz, ott van a Bibleworks, kipreparálja a szöveget. Ott van egy csomó jó színvonalú, magyar nyelven is vannak jó kommentárok, de angolul meg bármikor bármi elérhető. Ezek azért olyan teológusok, akik éveket töltöttek egy páli levélnek, vagy évtizedet az értelmezésével, és hogy bizonyos szempontból többre jutottak, mint amire mi fogunk, ha nekiülünk a szövegnek. Azt gondolom, hogy ettől függetlenül ezt nem spórolnám meg, tehát ez tök jó dolog úgy készülni, hogy a szöveget kipreparálni, végignézni, de hogy nekem hiányzik az, hogy oké, de mi az a közeg, amiben mi hirdetjük az evangéliumot, mik a kérdések. Ebben az apologetika, önismeret, tök jó lenne a szociológia egy olyan szempontból, hogy egyházmegértési szempontból. Vannak még ilyen vezetéselmélet, meg nem tudom mi. (3/59) Visszatekintve én azt mondom, hogy sok jó impulzust kaptam. Amikor ott ültem, akkor azt gondoltam, hogy ez nagyon uncsi. [...] Viszont sok olyan dolgot mondtak el a gyülekezetük életéből, ahogy ők csinálták, ami engem akkor nem nagyon érdekelt. Visszagondolva azok az anekdoták, amiket beleszőttek, egy kicsit nagypapássá tették az órákat. Nagypapa mesél az unokáinak. Most azt látom, hogy majdnem az volt a lényege az egésznek. Volt 1-2 tanár, aki iszonyatosan, tölcsérrel töltötte a fejünkbe a tudást. Nem gondolom, hogy ezzel baj volt. Ezekkel a dolgokkal kevésbé foglalkozom ma. [...] Arra viszont megtanítottak, hogy mit hol kell megtalálni, ha az ember keres. Az élet is megtanítja az embert megkeresni, hogy hol vannak magyarázatok vagy ilyen dolgok. (20/16) 27 D Mérő László: Maga itt a tánctanár? — Pszichológia, moralitás, játék és tudomány, Budapest, Tericum, 2015, 29. 96
