OCR
AZ IFJÚKOR KÉRDÉSEI A HITFEJLŐDÉS SZEMPONTJÁBÓL mert sajnos ezt látom, hogy sokszor erről szól az egyházi iskola, hogy ilyen teljes képmutatásba fullad az egész. Tehát ők ezt talán megérezték bennünk, hogy nem így vagyunk ott közöttük, hanem teljesen más hozzáállással, tehát jól müködött. (18/43) Egy fiatal szavaival élve: , El kell döntenem, hogy hová tartozom, hogy a hívőkhöz, vagy inkább a normális életbe." Röviden így összegezhetnénk a számos serdülőkori dilemma közül azt, ami a vallási élet szempontjából meghatározó. A lelkészinterjúk többségében e dilemma kapcsán a vallásos közösség mellett köteleződtek el, de mint a későbbiekben látni fogjuk az egyetemi évek alatt és később az egyházi szolgálat során a kötődés kérdései újabb színt és hangsúlyt kapva, de vissza-visszatérnek." Az ifjúsági közösségi háttér kiemelkedő szerepe ugyanakkor rámutat arra is, hogy a konfirmáció sosem áll önmagában, hanem többnyire egy hitoktatási folyamat állomása. Fontos lenne tehát azt a szemléletet elsajátítani, hogy ne a hitoktatás végének, hanem az ifjúsági munka kezdetének tekintsük a konfirmációt, hiszen ez a módszereit tekintve nem hagyományos oktatást, hanem közösségszervezést, életkérdések előtérbe kerülését is jelenti a hitvallások és a Káté megismerése mellett." A fiatalok számára, de éppúgy minden más korosztály számára is megküzdendő kérdés a hitbeli elköteleződésé. A konfirmációs fogadalomtétel lényegében egy ilyen döntés közösség előtti kifejeződése; így valójában üdvözölnünk kell, valahányszor egy fiatal komolyan szembenéz ennek a személyes következményeivel, és nem csupán egy türelemmel viselendő hagyományt, vagy egy csupán túlélni, átvészelni szükséges iskolán kívüli feladatot lát a konfirmáció gyakorlatában vagy az ifjúsági csoportban való részvételben. 185 Ez a mondat egy fiataltól származik, aki a 2013-as mezőtúri Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón így foglalta össze vallási önazonosságának dilemmáját. Csillagpont — a záró istentiszteleten vetitett film, http://www.youtube.com/watch?v=k2SeA_GzCbk (Letöltes: 2014. december 1.) 186 Ennyiben egyet erthetünk McAdams-sel, aki Eriksonnal ellentetben nem tekinti a serdülökort, illetve a fiatal felnőttkort az identitäskepzes fö időszakának, hanem az egész életen átívelő folyamatnak tartja. Vö. D. P. McAdams: Power, Intimacy, and the Life Story — Personological inquiries into identity, New York, Guilford Press, 1985, 18. 187 Nagy Istvan: A konfirmáció gyakorlata egyházunk életében, in Bodó Sara — ifj. Fekete Karoly (szerk.): Katechetikai és valláspedagógiai szöveggyűjtemény, Debrecen, 1998, 199.