Oldal 59 [59]
OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA 7. Megmagyarázhatatlanul titkos erők vesznek körül, amelyek manipulálnak, vagy autonóm az ember? (Mágikus erők—rendezett kozmosz) Az ítéletalkotási foktól függően más-más jellegű válaszokat adunk ezekre a kérdésekre. Öt fokozatot különböztethetünk meg az ítéletalkotásban.! Az első fokozat a , Deus ex machina" korszaka, amikor úgy érzi az ember, hogy teljesen függ egy külső erőtől és a szerepe csak az, hogy végrehajtsa a Végső Valóság akaratát, illetve elviselje annak beavatkozását az emberi életbe. Az Isten hatalmas, és mi engedelmességgel tartozunk, s ha nem tennénk, Ő megbüntetne érte. Isten egyértelműen munkálkodik az ember életében, de világa mégis elkülönül, felette áll a miénknek. A második fokozaton a ,do ut des" elve érvényesül. Mintegy üzleti kapcsolatként jelenik meg az Istenhez való viszony. Az ember képesnek tartja magát a végső valóság befolyásolására. Isten még mindig mindenható, de hatással vannak rá a mi cselekedeteink. Ha adunk, ő is ad, s ha jók vagyunk, Ő is jó hozzánk. Ezt az ítéletalkotást a kölcsönös jóindulat elve irányítja. A harmadik fokozaton lévők számára Isten korlátozott befolyással bír. Itt már az ember autonóm, önmagáért felelős lényként jelenik meg. A transzcendens és az immanens világ teljesen szétválik, az ember maga dönti el sorsát, független Istentöl. Hasonlithatjuk ezt a fokot a deizmus gondolkodäsmödjähoz is. A negyedik fokon az ember megörzi belsö szabadsägät, megis visszakapcsolja eletet a vegsö valösaghoz. Azt, hogy az ember szabadon cselekedhet, Isten teszi lehetővé számára. A szabadság itt alapeleme lesz a vallásosságnak. Isten úgy jelenik meg, mint végső ok és erő, de a teremtett létezők tevékenysége által működik a világban. Az utolsó fokozatot feltétel nélküli interszubjektivitás jellemzi. Közvetlen kapcsolat, kommunikáció alakul ki Isten és ember között." A serdülőkor elején a második, az ifjükorban pedig a harmadik ítéletalkotási szint a legjellemzőbb. A harmadik fokon az ember magát Istentől függetlennek ítéli meg, teljesen autonómnak. , Elképzelhető, hogy valaki soha nem jut túl, vagy csak nagyon sokára ezen az autonóm felfogáson. Vallásos ítéletalkotása soha nem éri el a negyedik szintet, megáll a tagadás fokán, és nem dolgoz ki magának átfogó vallásos világnézetet." 169 Schweitzer: Vallás és életút, 67—74.. 10 Ez alapvetően misztikus felfogása az Isten és ember közti kapcsolatnak. Oser és Gmünder ezt a fokotempirikus úton nem tapasztalták, csak feltételezik létét. F. Oser: Wieviel Religion braucht der Mensch? Erziehung und Entwicklung zur religiösen Autonomie, Gütersloh, Gütersloher Verlagshaus, 1988, 74. "I Benkő Antal: A személyiség erkölcsi és vallási fejlődése, in Horváth-Szabó Katalin: Lélekvilág: Pszichológiai tanulmányok a vallásról, az erkölcsről és az énről, Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 1998, 70.
