Oldal 58 [58]
OCR
AZ IFJÚKOR KÉRDÉSEI A HITFEJLŐDÉS SZEMPONTJÁBÓL szerepét a saját vallásosságának alakításában; hogy hogyan is dolgozza fel a külső hatásokat, az már személyes felelőssége mindenkinek. A fiatalnak magának kell végiggondolnia a vallásos témákat, érzelmileg feldolgozni azokat, és neki kell saját magának megfelelő vallásos magatartást kipróbálnia, illetve begyakorolnia. Ezért sem beszélhetünk a vallás kapcsán szocializációs determinizmusról: Tehát lehet, hogy az én érdeklődésem és mondjuk azok a tanárok felé irányultak, akikben ennek a hajlandósága megvolt, vagy akik engedték, hogy azokat a kereteket, feszítsük, amik mondjuk szorosan véve a tanításhoz, tanuláshoz kötötték volna az embert. Ez középiskolában is így volt, és ugye itt főleg az ember nem is tantárgy szerint tanult, hanem inkább emberként látta azt, hogy tényleg akiknek a példáját elénk állították azoknak az életét nemcsak a teljesítményük alapján, hanem a hétköznapjaik alapján is láttuk. És ez jó volt, mer ezek a tanárok általában közelebb is engedtek magukhoz minket, nem volt távolság annyira. Persze voltak hagyományos konzervatív pedagógusok is, akiket annak rendje és módja szerint nem szerettem. (7/4) Az erkölcsi ítéletalkotás és a hitrendszer változásai Oser és Gmünder a vallásos ítélet fejlődési fokozatait vizsgálták. A vallásos ítéletben nem a logika az egyedüli mérvadó, hiszen ezek az ítéletek nem a kézzelfogható világgal, hanem a , Végső Valósággal" szembesítenek. Az ítéletalkotás módja és foka gyakorlatig annak függvénye, hogy a személy a kognitív fejlődésnek melyik fokán áll. E szerint fog dönteni krízishelyzetekben a fellépő életdimenziók ellentétpárjai között: 1. Szabadnak érzi magát, képes megtalálni a dolgok értelmét, vagy teljesen függőnek, kiszolgáltatottnak érzi magát az ember? (Szabadsag-függöseg ellenpárja) 2. Életét teljesen értelmetlennek, abszurdnak tartja, vagy mégis tud reménykedni valamiben? (Remény/értelem—abszurdum) 3. A halállal szemben egzisztenciális félelem tölti el, vagy el tudja azt fogadni? (Bizalom-félelem) 4. El tud-e határolni hétköznapi jelenségeket a szakrálistól? (Szent—profán) 5. A végső értékeknek köze van-e a mindennapokhoz, vagy talán ezekkel teljesen azonos? (Transzcendens—immanens) 6. Minden mindegy, vagy vannak maradandó értékek? (Örökkévalóság—-múlandóság) 168 F. Oser — P. Gmünder: Der Mensch - Stufen seiner religiösen Entwicklung, in K. E. Nipkow — J. W. Fowler — F. Schweitzer (Hg): Glaubensentwicklung und Erziehung, Gütersloh, Gütersloher Verlagshaus, 1988, 48—90.
