Seite 12 [12]
OCR
ELŐSZÓ Az utóbbi években három olyan impulzus is ért, melyek arra indítottak, hogy a lelkipásztori szerep és identitás kérdéseivel foglalkozzam. Tulajdonképpen nem én kerestem a témát, hanem a téma talált meg engem: — Négy évvel ezelőtt Hámori Ádám kollégámmal azon ötleteltünk, hogy az egyházszociológia szeminárium milyen kutatással foglalkozzon, és a közös gondolkodás eredménye lett az, hogy három éven keresztül mintegy harminchárom református lelkipásztorral készült szakmai életük kapcsán életinterjú. — Három évvel ezelőtt meghívást kaptam a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára, hogy oktatóként részt vegyek a teológusok képzésében és nevelésében. — Két évvel ezelőtt Németh Dávid kollégám javasolta, hogy lássak neki egy magyar nyelvű pasztorálteológia megírásának, ugyanis, amíg a Lajtán túl ennek a témának számos tudományos reflexiója született, addig hazánkban ez még kidolgozásra vár. Ezek az impulzusok indítottak arra, hogy a lelkészinterjúkat pasztorálteológiai szempontok alapján elemezzem. Munkám során a kíváncsiság és a felelősség érzése egyszerre volt jelen. Nagyon érdekelt, hogy a lelkészek hogyan látják saját szerepüket, életüket, mindennapjaikat. Ebből adódik az, hogy a dolgozatnak nem volt előzetes hipotézise, hanem azokat a témákat vizsgáltam meg, amikről a lelkészek beszéltek és , menet közben" formálódtak, alakultak ki a dolgozat tézisei. A felelősség érzése pedig abból táplálkozott, hogy elsősorban teológiai hallgatók, fiatal lelkészek számára és önmagam számára is rendszerbe foglaljam és tudományos reflexió tárgyává tegyem a lelkészi mindennapok világát. Ez a mű párbeszéd kíván lenni abban az értelemben, hogy a lelkészek vallomásai párbeszédbe kerülnek a teológiai szakirodalom felvetéseivel. Párbeszéd abban az értelemben is, hogy a teológia és a társadalomtudományok korrelációja is akar lenni ez a könyv. Hét éven át tanítottam a Károli Gáspár Református Egyetem 11
