Oldal 64 [64]
OCR
5. SZÓTÁRKÉSZÍTÉS ÉS SZÓTÁRHASZNÁLAT Hartman (2001: 24) szerint a lexikográfiai terület négy főszereplője a szótárkészítő, a szótárhasználó, a szótári ismereteket oktató tanár és a szótárkutató. E felosztásnak megfelelően a továbbiakban vázlatosan tárgyalom ezt a négy témát: a szótárkészítés, a szótárhasználat, a szótárdidaktika és a szótárkutatás kérdéskörét. 5.1 SZÓTÁRKÉSZÍTÉS A szótárkészítés a lexikográfia gyakorlati oldala. Szótárat készíteni sokféle módon lehet. Jó szótárat készíteni azonban egyáltalán nem könnyű, és időigényes folyamat. A folyamat egyes lépéseit, részeit szabványokban foglalták össze. Szabványosították pl. az általános jelölőnyelvet: az SGML (Standard Generalized Markup Language, magyarul általános szabványos jelölő nyelv") 1986 óta nemzetközi ISO szabvány (ISO 8879:1986); ennek egy részhalmaza az XML (Extensible Markup Language, magyarul ’kiterjeszthető jelölő nyelv), mely a W3C (World Wide Web Consortium) által ajánlott jelölőnyelv. A lexikográfiai (és terminográfiai) munkafolyamatra vonatkozó szabványokat az ISO TC 37-es számú műszaki bizottsága gondozza és teszi közzé (www.iso.org), mint pl. a Presentation/ representation ofentries in dictionaries - Requirements, recommendations and information (ISO 1951:2007), vagy az Alphabetical ordering of multilingual terminological and lexicographical data represented in the Latin alphabet (ISO 12199:2000). Konkret szötärak szötärszerkesztesi folyamatáról (főként tudományos igényű művekről) tanulmányokat, illetve könyveket szoktak megjelentetni, ilyen pl. az Országh László (1962) vezetésével készült mű A Magyar Nyelv Értelmező Szótára elkészítéséről, vagy Hartmann &s James Dictionary of Lexicoraphy (DoL 1998) szötäränak elkészítéséről írott fejezet Hartmann (2001) könyvében. +63 +
