Oldal 48 [48]
OCR
3.5 SPECIÁLIS SZÓTÁRAK lehet hitelesen megadni. Ebből ered a szaknyelvkutatásnak az a metodikai törekvése, hogy a szaknyelvet a köznyelvhez viszonyítva vizsgálja, vagyis ezekben a vizsgálatokban a köznyelv etalon szerepet tölt be. Bergenholtz és Tarp (1995: 16—20) könyvében részletesen elemzi a különböző általános és speciális nyelvi modelleket. Ezek a modellek külön-külön egyegy megadott célra jól használhatók, ugyanakkor nem univerzálisak, de ez nem is várható el tőlük. Egyetlen közös motívumuk az általános — speciális dichotómia, de ezáltal túlságosan le is egyszerűsítik e bonyolult összefüggésrendszert. E modellek alapján is megállapíthatjuk, hogy a nyelvváltozat-típusok sokféle módon kategorizálhatók, és nincs általánosan elfogadott megoldás" az osztälyozäsukra (Föris 2010b). Azzal, hogy mely szavak tartoznak a szakszókincshez, és milyen csoportokra osztható a szakszókészlet a nyelvészeti szakirodalom szerint, A szaknyelvkutatás modelljei és módszerei: szociolingvisztikai megközelítés című írásomban foglalkoztam részletesen (Fóris 2010b). A szakszókészlet vizsgálata során az osztályozás szempontjai a szóalak és a jelentés (funkció), valamint a kommunikáció (a köznyelvi alapú érthetőség) lehet. Ennek alapján három nagy csoportra osztottam a szakszókészletet, az első csoportot pedig további kettőre — így összesen négy csoportot különböztettem meg: 1. valódi szakszó, ezen belül 1.a. konkrét szakszó és 1.b. lexikai szakszó; 2. jelentésbeli szakszó; 3. köznyelvvel közös szakszó: 1. valódi szakszó — a köznyelvi beszélő nem érti, nem ismeri fel, jelentésében és alakjában is különbözik a köznyelvi szavaktól. E csoportot további két részre oszthatjuk: 1.a. konkrét szakszó — a köznyelvben lexikai (és fogalmi) hiány miatt sem a szóalak, sem a fogalom nem ismert, a szóalak és a fogalom is csak a szaknyelvben ismert, pl. differencia hányados, predikátum; 1.b. lexikai szakszó — a köznyelvben a fogalom ismert (de más jelölövel), a szaknyelvben használt szóalak nem ismert [ezen belül több alcsoport elkülönítése lehetséges — teljes fogalmi egyezés (szinonímia), részleges egyezés (rész-egész viszony, alä-fölerendeltsegi viszony)], pl. stroke (ejtsd: sztrók, kny. gutaütés, részviszonyban: agyvérzés), diftéria (kny. torokgyik). 2. jelentésbeli szakszó — a köznyelvi szóval alakilag megegyezik, de egy vagy több jelentésében különbözik tőle, pl. lóerő, zöld (az első a fizikában teljesítményt, a második egy elemi részecskét jelöl); « 47 «
