Oldal 46 [46]
OCR
3.4 ÁLTALÁNOS (NYELVI) SZÓTÁRAK 8.b. kódoló (a szó helyes használatát adja meg; anyanyelvről idegen nyelvre történő fordításra való; nyelvoktatásra való). 3.4 ÁLTALÁNOS (NYELVI) SZÓTÁRAK A nyelvi szótáraknak sokféle típusa ismert. A tanári gyakorlatban a leggyakrabban az értelmező szótárakkal és a kétnyelvű szótárakkal (nyelvtanulói és/vagy fordítói szótárakkal) találkozunk. A nyelvi szótáraknál a tervezés egyik kérdése a címszavak kiválogatása. A szinkrón köznyelvi szókincs megfelelő kiválogatásához sokféle szempontot kell figyelembe venni. A nyelvészek véleménye megoszlik abban, hogy mikor, milyen szavakat szabad az általános nyelv szókészletéhez tartozónak tekinteni, és mikor kell azokat általános nyelvi szótárakban rögzíteni. A magyar lexikográfiai gyakorlat szerint az új szavak (neologizmusok) általános nyelvi státuszát jelzi az, hogy megjelennek irodalmi művekben, tankönyvekben és a tömegkommunikáció szöveganyagában, akár irodalmi, akár szakirodalmi műből, akár politikai szövegből, köznapi beszédből, vagy műszaki leírásból származik az adott szó. Az új szónak — vagy az addig doménspecifikus szénak — az emlitett helyeken való megjelenése azt jelenti tehát, hogy a nyelvet beszélők a mindennapi kommunikáció során használják (írásban vagy szóban), azaz az általános nyelv lexikájához tartozik. Ezek után már megtörténhet a szónak az általános nyelvi szótárban való rögzítése. 3.5 SPECIÁLIS SZÓTÁRAK A speciális szótárakat a lexikográfiai referenciaművek közé soroljuk. E fejezetben két típusát tekintem át röviden: a tájszótárakat és a szakszótárakat.
