Oldal 33 [33]
OCR
2. A LEXIKOLÓGIA ALAPFOGALMAI a főbb testrészek neveit, mint szem, száj, fej; a külső természet olyan jelenségeit, mint tűz, víz, Nap, Hold; és azokat az általános viszonyfogalmakat, amelyeket pl. a személyes névmásokkal, a mutatószókkal, tagadással, mértékekkel szokás kifejezni stb." (Bynon 1997: 241). A szinkrón alapszókincs (minimum-szókincs) A legfontosabb szavakat már a 19. század végén igyekeztek leírni, ezeket listába foglalni, elsősorban pedagógusok, pszichológusok, gyorsírók. Egy-egy nyelv korpuszának méretével kapcsolatos , első generációs" nyelvészeti vizsgálatok az 1920-30-as években megkezdődtek; a , második generációs" nyelvstatisztikai vizsgálatok — köztük az alapszökinccsel kapcsolatosak -— pedig az 1950-es években indultak meg erőteljesen, amelyet a későbbiekben elősegített a számítógépek megjelenése és nyelvészeti kutatásokban való felhasználásuk. A nyelvstatisztikai kutatások közül közismert a francia Guiraud statisztikai módszere (Guiraud 1954, magyarul lásd J. Soltész 1963), a minimum-szókincsre vonatkozó kísérletek közül pedig az angol Basic English (Ogden 1944). A lexikográfiában a szótárírás egyik alapvető kérdése, hogy egy nyelv több milliós nagyságrendű szókincséből mely szavak kerüljenek be a — több ok miatt -— sokkal kisebb méretűre tervezhető szótár címszavai közé. Az idegennyelv-oktatásban a szótári minimum alapvető kérdésként jelent meg: hogyan lehet a leghatékonyabban oktatni egy adott nyelvet, melyik az a szókincs, melyek azok a konkrét szavak, amelyekre a nyelvtanulónak a legnagyobb szüksége van, és milyen sorrendben történjen ezek elsajátítása. A probléma megoldására többen javasolták egy nyelv szinkrón alapszókincsének a meghatározását és ennek feltétlen felvételét a szótárakba. Viszonylag egyszerű szinkrón értelemben az alapszókincs fogalmát definiálni, azonban annak megadása, hogy konkrétan mely szavak tartoznak ebbe a halmazba, milyen méretű szóállományt jelent (számszerűen), már elvi és gyakorlati problémák sorába ütközik. Az alábbi definíció elfogadhatóan határolja be ezt a halmazt: az alapszókincs egy nyelv azon szavainak minimális összessége, amelyek ismeretével az adott nyelven beszélők meg tudják egymást érteni, és hatékonyan képesek kommunikálni egymással. Az alapszókincsre vonatkozó nyelvstatisztikai vizsgálatok számos nyelvben hoztak konkrét, alkalmazható eredményeket. Az olasz nyelv + 32°
