Oldal 32 [32]
OCR
2.4 SZÖKINCS, SZOKESZLET szónak és mit nem, mikor beszélhetünk összetett szóról, mikor jelzős szerkezetről, mikor szószerkezetről (szintagmáról, frázisról). Ezekben a kérdésekben a szakirodalom nem egységes, sőt, még abban sem, hogy a szóösszetétel a szóképzés része, vagy a szóképzést és a szóösszetételt külön érdemes-e tárgyalni (a probléma részletes feldolgozását lásd Fejes 2003, 2005; és H. Varga 2006). A névtani kutatásokban részben a nevek szerkezetét (morfológiai összetételek és jelzős szerkezetek) vizsgálják, részben a névadás (lehetséges) motivációit, amire a nevek, illetve a nyelvi egységek (pl. összetételi tagok) jelentése, illetve korábbi jelentése alapján próbálnak meg következtetni (lásd Bölcskei 2010). Alapszókincs Az egy-egy nyelv szókincsének csoportosításában használt terminológia sajnos nem teljesen egyértelmű. Például az alapszókincs szót többféle fogalom jelölésére is használják, mást jelölnek vele a történeti nyelvészetben, a szociolingvisztikában, vagy a szinkrón nyelvészetben (pl. nyelvstatisztika). A történeti alapszókincs Az alapszókincs egy nyelv szókészletének az a része, amely a nyelv legősibb korszakából származik, és az összehasonlító-történeti nyelvtudomány eszközeivel többé-kevésbé elkülöníthető. A magyar nyelvben a finnugor alapszókincs tartozik ide, ez körülbelül 1700 szó, az MSzFE tételesen felsorolja ezeket, pl. egyes testrészek nevei, a számok (lásd a szókészletnek a szavak eredete alapján történő csoportosítását, és lásd még Kálmán 2010). Egy nyelvnek ebben az értelemben meghatározott alapszókincse (a magyar nyelv esetében a finnugor alapszókincs) évszázadokon keresztül nem (vagy alig) változik a nyelvben. A szociolingvisztikai alapszókincs Szociolingvisztikai szempontból , Egy nyelv alapszókincse a nyelv szótárának az a része, amely az egyetemes — tehát a beszélő kultúrájától független — emberi tapasztalatokat fejezi ki. Az alapszókincs tartalmazza az olyan alapvető, biológiai cselekedeteket, mint evés, alvás, szülés, halál; +31 +
