Oldal 22 [22]
OCR
2.2 A SZÓ FOGALMA iskola (funkcionális nyelvészet), amelynek fő alakjai Ny. Sz. Trubeckoj (1890-1938) és Roman Jakobson (1896-1986), 2) a koppenhágai iskola (glosszematika), melynek vezetője Luis Hjelmslev (1899-1965), és 3) az amerikai strukturalistäk (deszkriptiv/disztributiv nyelveszet), melynek fő képviselői Leonard Bloomfield (1887-1949) es Zellig Harris (1909-1992) (reszletesen läsd Apreszjan 1971: 41-81). Maga a strukturális nyelvészet megnevezés kb. az 1940-es évektől terjedt el, és a nyelvészetnek azt az ágát nevezik így, amely , szinkrón (ritkábban: diakrón) Inyelvi] struktúrákat vizsgál. Viszont ma már nem lehet struktúrákat másképpen vizsgálni, mint a matematika (szűkebben: a modern algebra) módszereivel", írta Papp Ferenc 1966-ban (Papp 2005/1966: 78). Mára a strukturális nyelvészet ágai és az újonnan megjelenő irányzatok sokféle nevet viselnek. A számítógépes nyelvészet a nyelvi struktúrákat vizsgálja, de az alkalmazott nyelvészethez szokták sorolni; a formális nyelvészeti ágakat az elméleti nyelvészethez sorolják, ez utóbbi a formális logika, a halmazelmélet nyelvezetével írja le a struktúrákat. A strukturális nyelvészetben merült fel először az a probléma, hogy a szó fogalma általános nyelvészeti szempontból nem határozható meg egyértelműen. A hagyományos leirö grammatikäval szemben egyes nyelvészek már a 19. század végén elkezdték a leíró grammatika alapjainak kritikai vizsgálatát, és felismerték, hogy a hagyományos leíró grammatika alapfogalmai pontatlanok. A szó fogalmának az egyik legelterjedtebb leíró nyelvészeti meghatározása volt A. Meillet definíciója, eszerint „a Szó: adott nyelvtani használatra képes, adott hangok együttesének és egy, ezekhez társuló, adott jelentés összekapcsolásának az eredménye" (idézi Apreszjan 1971: 15). Apreszjan alapos kritika alá vette e meghatärozást, és megállapította, hogy ez a kritérium a , szavak halmazán kívül még legalább a szókapcsolatok és a morfémák (köztük a grammatikai morfémák) halmazára is alkalmazható, és hibája, hogy ,egyáltalán nem veszi számításba azt a tényt, hogy a nyelvben a fonetikai mutatók eltérnek a grammatikaiaktól és a szemantikaiaktól, és agrammatikaiak a szemantikaiaktól" (Apreszjan 1971: 15—29). Vannak esetek, amikor egyes nyelvi formák szemantikai szempontból egyetlen szónak, grammatikai szempontból pedig kettő vagy több szónak számíthatók. , A tradicionális nyelvtan még a szó grammatikai formájának fogalmát is úgy határozta meg, hogy igen nagy véleménykülönbségekre ad lehetőséget azon belül, hogy mely egységek tekinthetők egy és ugyanazon szó alakjainak?" írja + 21°
