Oldal 11 [11]
OCR
1. A LEXIKOLÓGIA ÉS A LEXIKOGRÁFIA TÁRGYA, KORSZAKAI... 1.2 A LEXIKOGRÁFIA KORSZAKAI A lexikográfia kor szerinti felosztása a szótárak jellemzői alapján történhet. (1) Az első időszakban, az ókorban és a középkorban, a glosszáktól a glosszáriumokig jutott el a fejlődés (a középkori magyar szójegyzékekröl läsd Benkö 2002/1967: 50-62, 259-269). A lexikogräfia ezekben a korokban nem a lexika szisztematikus rögziteset jelentette, hanem sokkal inkäbb glosszak összeallitäsat. A közepkorban az euröpai területen a latin és a vulgáris latin szétválása vezetett a kétnyelvű szótárak kialakulásához. Amikor a latin nyelv a papság számára is idegenné vált a mindennap használt nyelvhez képest, szükségessé vált a lexikai készlet közvetítése a klasszikus és vallásos szövegek megismeréséhez, ezek pedig néhány esetben már alfabetikus struktúrát mutattak. Ekkor jöttek létre a betűrendes szójegyzékek, szótárak. A glosszaíró munkája hasonlított a jövőbeli lexikográfuséhoz. Azok a glosszák pedig, amelyek a szinonimákat gyűjtötték össze, hasonlítottak a nyelvi szótárakhoz. Azok, amelyek dolgokat írnak le, amelyek a természetet pontosítják, a távolságokat írják le, az enciklopédikus szótárak felé mutatnak. (2) A humanizmus és reneszánsz korában a világjárók, utazók, kereskedők igényeihez igazodva jöttek létre a poliglott (soknyelvű) szótárak. A műveltség megváltozása, a görög, arab, héber nyelvű művek európai nyelvekre fordítása is számos szótárt hívott életre. A reformáció a Biblia nemzeti nyelvekre fordításával élénkítette meg az új szótárak, szójegyzékek elkészítését. A könyvnyomtatás technikája is elősegítette a szótárkészítést, ennek eredményeként gyorsabban és olcsóbban lehetett könyvekhez és szótárakhoz hozzájutni. Kétféle típusú szótár volt gyakori: az egyik, amely egynél több nyelvet ölelt fel, mint Calepinus Dictionarium linguae latinae (1502) című műve, amelyet később soknyelvűvé bővítettek, a másik pedig, amely csak egy nyelv lexikai anyagát gyűjtötte össze. (3) A 17. század az első nagy európai szótárak létrejöttének ideje, a modern lexikográfia kezdete. Ebben az időszakban egyre több mű jelenik meg latin helyett nemzeti nyelveken. Az első nagy jelentős egynyelvű európai értelmező szótár az olasz nyelven készített Vocabolario degli Accademici della Crusca (1612), amely a többi európai szótár modellje és archetípusa. A szótár nagy előrelépés volt a szótárkészítésben: nagy volt a szóanyaga, sokféle alosztályra bontotta a szókincset, a jelentéseket * 10°
