Oldal 224 [224]
OCR
Összefoglalás e 223 tések kutatásához képest, a roma identitás és emlékezet lokális szinteken való megőrzése és képviselete is jelentős hátrányban van a posztszocialista Európa kulturális emlékezetpolitikájának színterein. Míg Ruethers szerint a zsidók 1989 után újra dönthettek identitásuk és állampolgári, kulturális jogaik teljes körű gyakorlásáról, addig a romáknak a rendszerváltások után keményen kellett küzdeniük állampolgári jogaikért. Hovatovább, ezen küzdelem ellenére, sem a kulturalisztikus opció, sem a romaként és állampolgárként gyakorolt kettős lojalitás lehetősége nem adott nekik, és így a romáknak csak elvétve - és akkor is majdnem kizárólag csak a művészeti szférában - akad arra lehetősége, hogy a kisebbségi és többségi közösségeknek egyaránt integráns tagjai lehessenek."? Ezeknek a társadalmi és kulturális hátrányoknak a kompenzálása is szerepet játszott könyvem elkészültében: láthatóvá és kihangosítottá igyekeztem tenni a nyócker rendszerváltás után született, mára jórészt negligált roma kulturális gyakorlatait. A bevezetőben utaltam Hayden inkluzív várostörténetére és azokra a dialogikus, demokratikus folyamatokra, amelyek az észak-amerikai történetírást legalább az 1980-as évek óta befolyásolták, újraírva az elnyomottak, kisebbségben élők, mások lokális és kollektív emlékezetét. Rabinow 1984-es Representations are Social Facts című írásában az antropológia hasonló, ugyancsak az 1980-as években zajló interpretatív fordulatát elemezte, rávilágítva azokra a nézőpontváltásokra, amelyek a korábban univerzálisnak gondolt Nyugat hegemóniáját igyekeztek megtörni, plurálissá és diverzifikálttá téve az antropológiai elemzéseket. Rabinow szerint ugyanis a gyarmatosítás vége a reprezentáció krízisét is jelentette, a Nyugatnak, illetve a nyugati etnográfiának újfajta viszonyt kellett kiépíteni a másokkal, kölcsönös értelmezési és kifejezési lehetőségeket keresve. Ez az újfajta, posztkolonialista viszony Rabinow szerint viszont azt is magába kellett foglalja, hogy a gyarmatosítás kapcsán ne csak az elnyomás, kizsákmányolás és az ellenállás alapvető dialektikájában gondolkozzunk, hanem sokkal rétegzettebb, komplexebb viszonyokat és kölcsönös reprezentációkat feltételezve." Ez az írás tehát, többek között Hayden és Rabinow, illetve a halli , új etnicitások" paradigmaváltó gondolatait követve, úgy próbálta megmutatni a posztszocialista nyóckert, hogy egyrészt láttassa annak hibrid, ellentmondásos, transzformatív voltát, másrészt, részben megkésett dialógusba kezdjen a nagyrészt perifériára került különféle reprezentációk megalkotóival. Ahogy erre a könyv bevezetőjében is utaltam, a kulturális örökség időfelfogása és fogalomkészlete alkalmas lehet arra, hogy a történettudomány 52 Ruethers: i.m. 687. 53 Rabinow, Paul 1986: Representations are Social Facts.In Clifford, James, Marcus, George E. (eds): Writing Cultures. University of California Press. 255-259.
