OCR
218 e Köztes terek A történeti elemzés arra mutatott rá, hogy Józsefváros, a XIX. század óta élő muzsikus cigányok és a XX. század közepe-második fele során felköltözött nem zenész roma csoportok jelenléte okán a rendszerváltás idején a budapesti roma önszerveződés, politikai és civil szerepvállalás egyik központja lehetett volna. 1990-re, a meglévő statisztikák alapján itt élt a főváros kerületei között a legtöbb roma, és itt alakult meg számos olyan intézmény, amely a roma emancipációnak, közösségteremtésnek adott helyszínt. A részletesen bemutatott Roma Parlament ezen önszerveződés eminens példája volt, amely a rendszerváltást követő években nem csak a kerületi, hanem az egész budapesti, sőt, országos roma politikai öntudatra ébredés, önképviselet központját jelentette, a korszak gyakorlatilag összes jelentős roma politikusának összefogásával, közös fellépésével. A többször idézett Majtényi-monográfiában"" leírt politikai széttagolódás, erővesztés azonban a VIII. kerület egyes roma központjaira, többek között a Roma Parlamentre is hatott. A nyócker, mint kulturális-politikai központ lehetőségeinek elvesztegetése minden bizonnyal túlmutat a városnegyed földrajzi és szimbolikus határain is. Az, hogy miért gyengültek el vagy akár számolódtak fel teljesen a lokális roma kulturális önkifejezés és identitásképzés intézményei, többek között magyarázható a rendszerváltás után nagy reményekkel és optimizmussal kísérve indult, de hamar megtorpant civil társadalom egész Magyarországra, de többek között a roma mozgalomra is különösképpen vonatkozó történetével is. Kóczé Angéla a rendszerváltás után feltörő roma mozgalmak társadalmi integrációs hatásáról írt tanulmányában Arató András szakaszolása és Majtényiék már korábban idézett - a mindenkori hatalom roma politika megosztására és gyarmatosítására vonatkozó igyekezetéről tett - megállapítása nyomán rendszerezte a roma civil mozgalmakat. Tehát, az Arató-féle civil társadalom három szakaszát, a , hőskorszakot", a politikai átmenetet és a szabad választásokhoz kötődő harmadik korszakot úgy alkalmazta a roma önszerveződések vizsgálatára, hogy figyelembe vette az összes szakaszt keresztülmetsző, bipoláris tengelyt, ami a rendszerváltás előtt és után is ugyanúgy kitapontható volt, a hatalomhoz közeli és az annak ellenében pozicionálódó szerveződések között." A , hőskorszak" Kóczé szerint a magyarországi romák esetében az 1970-es évek elején indult folkmozgalomhoz köthető, amely bár a cigányklubok, roma folkegyüttesek, újságok megjelenésével látszólag valódi kulturális mozgalomjelleget öltött, valójában csak az épp megszülető roma értel584 Majtenyi-Majtenyi: i.m. 123-128. 585 Köcze Angéla 2012: Roma civil szervezetek társadalmi integrációs szerepének korlátai és lehetőségei. In Kovách Imre, Dupcsik Csaba, P.Tóth Tamás, Takács Judit (szerk): Társadalmi integráció a jelenkori Magyarországon: tanulmányok. MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont (Szociológiai Intézet). Argumentum. 296-297.,