OCR
ÖSSZEFOGLALÁS A nyócker identitásának megragadása azt a folyamatot igyekezett láttatni, ahogy a földrajzi értelemben vett tér metaforikus síkra került, a városnegyed kulturális gyakorlatai, kívülről és belülről megkonstruált, sokszor hibrid reprezentációi egy képpé formálták a városrészt. A perifériára szorultság, a stigmatizáltság, a térbeli és társadalmi szegregáció szempontjait hosszú évtizedek óta magán viselő városnegyed esetében a képzelt és valós válaszfalak egymást erősítették; a szimbolikus elkülönülés képei, a gettó-imázs az elhanyagolt és magára hagyott városi térben tovább növelte az ott élő roma lakosság szegregációját. A rendszerváltás után, azaz a posztszocialista kor biztosította globalizáció és hibriditás nyomán azonban a marginalizáció komplexebb és ellentmondásosabb lett: a nyócker metaforikus és konkrét értelemben is megnyílt a vizsgálódó tekintetek számára. Ezzel kezdetét vette egy rövid, de sűrű időszak, amely során liminális terek, rituális gyakorlatok, új típusú kulturális reprezentációk és nem utolsósorban rehabilitációs-közösségi törekvések jöttek létre. Ezek pedig, mégha mára már részben láthatatalnokká is váltak, egy Budapesten korábban ismeretlen kódrendszerű, sűrű szövésű és újfajta jelentésekkel teli városi teret konstruáltak. A néhány négyzetkilométeren és pár éven belül létrejött roma hip-hop, a fővárosi roma lakosság ezreinek szóló roma kulturális fesztiválok, az olyan identitäsformalö intézmények, mint a Roma Parlament, a Rádió C és a Kesztyűgyár és a többi, a könyvben bemutatott reprezentációs és identitásépítő gyakorlatok együtt egy egyedi, átmeneti teret alkottak, ahol a hagyományos társadalmi normák és szerepek, ha csak rövid időre is, de átrendezőztek és felülíródtak. Ebben a könyben a nyócker rendszerváltás utáni történetét - figyelembe véve a korábbi, időszakokat, különös tekintettel az államszocializmus éveit - egy speciális aspektusból, a helybeli roma lakosság kulturális identitás-formálásának szempontjából írtam meg. Nem vállalkoztam tehát a városrész helytörténeti, elmélyültebb elemzésére; a múlt vizsgálatakor elsősorban az érdekelt, hogy milyen kontextusokban és diskurzusokban jelent meg a Józsefvárosban a roma kisebbség, hogyan váltak a városnegyed meghatározó lakóivá, valamint, hogy milyen, elsősorban kulturális értelemben releváns lehetősséggel bírt számukra a nyóckerben lakás. A felhasznált forrásanyag, a levéltárban fellelhető dokumentumok, a meglévő, de témánként eltérő mennyiségű szakirodalom, illetve az elmúlt években készített interjúk alapján végül egy, alapvetően az elvesztegetett urbanisztikai és az azzal összefüggő, etnikai-kulturális lehetőségről szóló, koherens folyamat bontakozott ki.