Oldal 210 [210]
OCR
Szociális rehabilitáció és identitásképzés a Magdolna negyedben « 209 ta, hogy a vadállatok és oláh cigányok közé ő be nem tenné a lábát." Ezen felül más irányból, a VIII. kerület többi, szoros szomszédságban lévő utcáiból, területeiről sem jutottak el ide a gyerekek. Csőke a fent idézett interjúban azt is megemlítette például, hogy a Rákóczi tér oldalában, a Mátyás tértől körülbelül 600 méterre található Németh László Általános Iskolából is elmaradoztak a kezdetben intenzív munkával becsalogatott diákok, mert , azt mondta az igazgató, hogy ő nem szívesen ajánlja a gyerekeinek a Kesztyűgyár programjait, mert itt olyan alulszocializált gyerekek vannak, akiktől inkább távol tartaná ő is és a szülők is, minthogy beküldje őket." A Kesztyűgyár tehát egyfajta , gettó lett a gettóban": a nagyon szűk értelembe vett környék, vagyis a Mátyás tér és az azt közvetlenül környező utcák lakosai, illetve elsősorban az ő gyerekeik használták. A közösségi ház kisajátítása mindeközben két irányban történik: nemcsak azért nem ment végbe valódi integráció, keveredés, mert , kívülről" nem mertek idejönni a gyerekek, hanem azért is, mert a közösségi házat birtokba vevő gyerekek azt nem is engedték át másnak, ellenséges viselkedésükkel elűzték az , idegeneket". Ahogy Csőke Zita fogalmazott: , Van egy kialakult gárda, de nekik nem annyira érdekük, hogy mások is bejöjjenek és használják a házat, illetve, hogy velük is kapcsolatba kerüljenek. [...] Folyamatosan kell toboroznunk, de arra is felkészülni, hogyha jönnek, akkor itt összetűzések is lehetnek. Nem ilyen nagyon vészes értelemben, de beszólogatások, kikezdések, meg annak a demonstrálása, hogy ez a mi területünk. Tehát ezt is kell egy kicsit érdekeltté tenni a gyerekeket, akik egyébként itt nagyon jól érzik magukat, hogy ne csak ők járjanak ide, hanem mások is járhassanak." A Kesztyűgyár tehát úgy vált népszerű, valóban jól, nagy kihasználtsággal működő közösségi házzá, hogy mindeközben - legalábbis részben - fenntartotta a városnegyedet évtizedek óta sújtó sztereotípiákat: megmaradt veszélyes helynek, ahová majdnem kizárólag csak roma gyerekek jártak, és amit a magasabb státuszú lakosok, illetve a kerület vagy Budapest más részein élők csak elvétve használtak. Míg Nagy Zsuzsa szakdolgozatában arra jutott, hogy a közösségi ház az integrációs gyakorlatokat dzsentrifikáló és középosztályosító célokkal hangolta össze, ezt az általam készített interjúk nem igazán támasztották alá. Nagy szerint a rehabilitáció során a Kesztyűgyárat arra akarták használni, hogy a klasszikus dzsentrifikációs modell, vagyis az 57 Nagy Zsuzsa: i.m. 37. 568 Reszlet a Csöke Zitäval 2011. január 10-én felvett interjúból. 569 Részlet a Csôke Zitäval 2011. január 10-én felvett interjúból.
