Seite 197 [197]
OCR
196 e Köztes terek zálták az elmúlt évtizedekben és születtek más szempontokat figyelembe vevő, újabb participációs modellek, melyek részletes bemutatása túlfeszítené a fejezet kereteit. Ami azonban lényeges a modellek alkalmazhatóságának, illetve egyáltalán, a participáció gyakorlatának elterjedése kapcsán, az azon társadalmi-történeti sajátosságok összejátszása, amelyek a közép-kelet-európai nagyvárosokban, így Budapesten is befolyással voltak. Míg a közösségi tervezés Észak-Amerikában és Nyugat-Európában alapvetően demokratikus berendezkedésű államokban tudott kiépülni és elterjedni, addig régiónkban és hazánkban az államszocialista időszak örökségével ez sokkal nehézkesebb folyamat volt. Ahogy Csanádi Gábor és szerzőtársai megállapították: , az erősen központosított, paternalista rendszerekben - mint amilyennek a szocializmus is számít - lényegileg hiányzik a spontán érdekképviseleti csoportok létrehozásának és intézményesítésének kultúrája, illetve annak gyakorlata, hogy hogyan lehet a bürokratikus hatalmi struktúrával szemben bizonyos kérdésekben befolyást szerezni." Ezen területi és kulturális sajátosságok ismeretében már kevésbé meglepő, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben ilyen kevés participatív, illetve szociális alapú városrehabilitációs projekt valósult meg. Továbbá az is érthetővé válik, hogy amíg a várostervezés, városirányítás az önkormányzati rendszer ellenére is centralizált és a döntéshozatal , lejjebb kerülése", a lakossági meghallgatások gyakorlata alig-alig épült ki, addig az a kevés, közösségi részvételt célzó, kísérleti projekt is, ami megvalósult, számos nehézségbe ütközött, kudarcaik részben determináltak voltak. A Magdolna-negyedben megvalósult szociális rehabilitációs projekt kapcsán tehát ezen előfeltevésekkel, illetve , nehezítő tényezőkkel" kellett számolni."? Visszatérve tehát a fent említett, 1997-es városmegújítási előkészületekre, ekkor készült el a főváros belső kerületeiben elhelyezkedő , krízisterületek" behatárolása, amivel Józsefvaros egyes negyedei - mint Budapest legrosszabb állapotban lévő részei - újra a rehabilitációs feladatok középpontjába kerültek." Ahogy Sárkány Csilla, a Rév8 Zrt. egykori vezérigazgató-helyettese és a közszolgálati programok vezetője fogalmazott egy 2011 januárjában vele készült interjúban: , már "97-ben, amikor volt egy ilyen kerületi stratégia, akkor ki lett mondva, hogy itt van egy szegregációs történet, ami nagyon komolyan elindult, és hogyha ezzel valami nem történik, akkor ez totális gettósodáshoz fog vezetni, amin nagyon 51 Csanádi Gábor et al. 2010: 21. 52 György Eszter - Oláh Gábor: , Veszélyes helyből" családbarát városnegyed. Családbarát szempontok a Magdolna negyed szociális rehabilitációja során. ELTE. 53 "Kovács Zoltán 2005: A városrehabilitáció eredményei és korlátai Budapesten. In Egedy Tamás (szerk.): Városrehabilitáció és társadalom. MTA Földrajzi Kutatóintézet. Budapest. 161-162.
