Page 176 [176]
OCR
Rituális identitásképzés « 175 Az idézet szerint a RoMajálisnak vagy Roma Fiestának nevezett esemény a romák VIII. kerületi térfoglalását jelentette, vagyis annak a komplex folyamatnak egy állomását, amely során a szegregált, marginalizált csoport kilépett szimbolikus gettójából és kirekesztett státuszából és , többségben" (vagyis igen nagy, sokezres számban), pozitív önképet sugallva kezdte használni a város egy területét. Ahogy Cruikshank idézi Ivan Karpot, az etnikus fesztivál , az identitás definiálásának élénk kísérleti terepe".""" Itt érdemes visszautalni a feljebb már idézett Willems-Braun féle, fesztiválokat jellemző , radikális ambivalenciára", mely a kisebbségi csoport sztereotípiáinak kezelésére, önreprezentációs folyamatára utal. A Zsigó Jenőtől idézett gondolatok épp erről a kettősségről tanúskodnak: a RoMajális használta a romákkal kapcsolatos pozitív sztereotípiákat, valamint az ismert sémák mentén, a szórakoztató zenélésre helyezte a hangsúlyt, hogy aztán a kontrollt, azaz az alkalmi többséget, hatalmat megszerezve alakítson is azokon. Mindehhez az Orczy Parkban megrendezett fesztiválok olyan széles körű zenei-kulturális programot kínáltak, melyen a komolyzene, jazz, hip-hop, vagy épp a tévék tehetségkutató műsoraiban feltűnt pop műfajok legismertebb roma előadói, zenészei vonultak fel. A heterogén, sokféle programkínálat azonban épp a közönség homogeneitását célozta; azt, hogy a különböző generációk, szubkultúrák tagjai, vagy egyszerűen, a különböző ízléssel rendelkező roma nézők mind egy egységes közösség tagjának érezzék magukat; a budapesti, vagy VIII. kerületi cigányság részeként, szemben a város többi, többségi tagjával. Az önmeghatározás, a saját csoport pozitív önképének erősítése, valamint a kulturális önreprezentáció, úgy tűnik, sikeresen működött a RoMajálisok esetében: a rendezvényekre mindig nagy, több ezres számban érkeztek látogatók. A tematizált, szándékolt exkluzivitásból, a roma kulturális ünnep hangsúlyozásából azonban az is következett, hogy a fesztiválok a többségi társadalom számára nagyrészt rejtve maradtak. Ehhez az is hozzájárult, hogy az Orczy parkos rendezvényeket majdnem kizárólag az etnikus, roma sajtó reklámozta, vagy írt, számolt be róluk; vagyis a média-reprezentáció ugyancsak kívül került a többségi, domináns kánonon. A RoMajálisok , radikális ambivalenciája" tehát több szinten értendő: míg immanens, alapvető alkalmat szolgáltattak a budapesti cigányság pozitív önképéhez; az etnikus rituálé felhasználásával a közösségi identitást erősítették és kommunikáltak kifelé egy homogén, büszke kulturális tudatot, miközben bizonyos szempontból a közösség izolációját is felerősítették, épp az etnicizált jelleg hangsúlyozásával. Úgy tűnik tehát, hogy az Orczy parkos fesztiválok csak részben teljesítették az elméleti bevezetőben vázoltakat: bár alkalmat adtak az #7 „vivid experimental spaces for defining identity” (Karp, idezi Cruikshank 1997: 56.).
